Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - Gyüre Lajos: Akár; Elment az Emberünk; imádság esőért; Márványpaloták; HAZÁM (versek)
Gyüre Lajos versei Vajon miért? Mi végre? Mi végre? Öklömnyi kődarabok, sziklák, szádba szorultak az ízes szavak. Sámánok és énekes szittyák mihelyettünk hozzád kiáltsanak, hogy nem, a szavak nem romlanak, csak a test, a test, ha hajtva, űzve megáll a szív, a véges anyag. Őrzők a torban, rakjatok a tűzre. Kassa, 1999. február 7-én imádság esőért talán térden állva vagy káromkodva várni új szeleket ne kérdezd honnan csak jönne zuhogva köpködni tilos elfelejtett hazugságok holt tenger titkai vörösen nyugszik a nap a szemhatáron pedig csak a szél a csallóközi eső naphosszat kél és nyugszik állandósul mint a szemcsés homok szemed bogarában véreres tekintet bősz bika-méreg csak a verejték s a szomjúság mint az örök élet jöjj cseperészve csendes permet mosd le arcom haragoddal együtt
