Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - Gyüre Lajos: Akár; Elment az Emberünk; imádság esőért; Márványpaloták; HAZÁM (versek)
Gyüre Lajos Akár ....hamu is lehetnék. S zálazó eső, szivárvány a semmi távolában, két egyenes a végtelenben, ránc a homloküreg falán, földet fésülő szöges borona, kerék alá szelíden simuló út, százados fák tövén moha, hűs vizet adó kút, ódon pincék zamatos bora, éltető friss erdei forrás, csordát őriző pásztorok cserdítő szíjas ostora bozótos őskertben kereszt, sovány akácos, mely a vándor homokban is gyökeret ereszt. Imára hívó esti harangszó, mikor a test elpihen — de csak fekszem ágy fehéren, s számolom: percenként hányat ver a szívem. Elment az Emberünk Czine Mihály halotti leplére Sírnak az őzek, toportyánok, vonítnak szüntelen vad éneket. Meghalt az Ember, kiáltsátok, csak a kép, a lelkűnkbe égetett, csak az, csak az maradt meg nekünk. Sírjatok, kiáltsatok az égre: Elment, elment a mi Emberünk.
