Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - Czibor Zita: A borostás férfi visszatér (bűnügyi történet)
A borostás férfi visszatér Ékszereket, képeket, kristályt, antik porcelánt vattás zsákokba pakolni, 15 percen belül találkozó az előcsarnokban. Kérdés van? — Fegyverek? — Menet közben megállunk a helyi fegyverboltban, akinek nincs, ott szerezhet, töltényekkel együtt. Csak pisztolyra lesz szükség, nagy hatótávolságú fegyver nem kell. — Személyzet? — A szőke ezért lesz velem a főbejáratnál. Ha az ajtót nyitó elvezet bennünket a többihez, betereli őket a konyhába, és kétpercenként füstbombát dob, hogy még véletlenül se lássanak semmit. — Ha mégis látnak majd, vagy elég értelmesnek néznek ki, hogy az álarc ellenére is azonosítsanak? — Lőni csak önvédelemből lehet. De ijedt ember nem támad. Ha meglepjük őket és gyorsan végzünk, nem történik baj. — Osztozás? — Akció után két órával, ugyanitt. Zsákmánytól függően 6-10 000 dollár. — Két hét Las Vegasban — dünnyögte vigyorogva a szőke. Két hete még Sanchez is erre gondolt volna. Most felötlött benne egy Cayucos környéki eladó farm, közel a nyugati parthoz, a környéken dús gabonaföldekkel, ahová elviheti Maggie-t, ahol a lány szülei is visszakapnák az életkedvüket, a hitüket. Meg kell tudnia, hogy Maggie hajlandó-e vele élni. Ha minden jól megy, visszamegy és megkérdezi. De semmi sem ment jól. Idegen volt a bandában, a portással valami nem stimmelt. Megérkezett a takarmányszállító, ponyvák rendben, feltűnés nélkül odaértek a birtokra. Állatok sehol, a ház körül senki. Sanchez és a szőke a főbejáratnál, a recepciós csoportja megtalálta a riasztódobozt, áramtalanított és behatolt, a szakállasok perceken belül betörték az ablakot, ezzel egy időben megszólalt a csengő. Az ajtót nyitó idős ember egy szó nélkül vette tudomásul a betörést. A tálalóba csengette a szobalányokat és a szakácsnőt, és csendben leültek. Csak akkor hangzott fel egy-egy visítás, amikor a füstbombák szétrobbantak a boltív alatt. Negyedórán keresztül csak az hallatszott a házban, hogy puffannak a zsákokba dobott tárgyak. És ekkor megtörtént. A portás zsebre gyűrt egy rubin fülbevalót, az egyik volt biztonsági szeme láttára. A portás kapott egy figyelmeztető pillantást, de amikor nem reagált rá, kapott egyet a bordái közé is, a fülbevaló pedig átkerült a biztonsági markába. A recepciós első dühében nekirohant az őrnek, de Sanchez szétválasztotta őket, amit azonban a portás ezután tett, egy pillanatra megzavarta a legnyugodtabb embert is. Célzott és lőtt. És hidegvérrel az őrhöz lépett, hogy kivegye a kezéből az ékszert. Sanchez ekkorra már magához tért, két kijózanító pofon közt megmagyarázta a recepciósnak, hogy ami a halott kezében van, az a halotté, az élőnek legfeljebb a hagyaték, vagyis a ráeső rész juthat. A dupla gázsi hatott. A többi csapattag undorodva fordult el, és később, a kocsiponyva alatt sem voltak hajlandók a portás mellé ülni. A holttest a házban maradt. A Taylor-farm kifosztása kútba esett. Mr. és Mrs. Wilkinson bosszúsan tért haza, a jótékonysági bál vélt helyszínén