Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - Dénes György: Vándorcigányok; Tiéd az örökség; Borongás kórházi ágyon; Egy perc (versek)
Dénes György versei Szívünk legyen a fárosz A Nap alatt diadalmas kémények sora: életünk kenyere, ostora. Mert adhat is, vehet is, aki hatalmas, erős, de mi, milliók vagyunk e századdal viselős. Itt mindenképpen az élet a tét, s nem ismerjük a jövő istenét. Még bízunk benne: a diadalmas lét nem törli le égboltunk kék színét. Még hiszünk a falat építőkben, a gépet szerkesztő erőkben: de bennünk szorong a kétkedés is. Mi lesz, ha eltévedünk mégis? Mi lesz, ha a hideg értelem, csak gyanakvást és félelmet terem? Én emberhívő vagyok, s a gép az emberé. De mi történik velünk, ha fejünkre nő a gép, rettentő gyermekünk? Mi lesz, ha gépszülötteink falanxba állnak és felindulnak ellenünk? Vigyázzunk az emberi hangra, a békét esdeklő harangra! A gyármonstrumok árnyékában, a gázfelhőt ontó világban érző szívünk legyen a fárosz! Tiéd az örökség Tegnap még tutajjal úsztál le a Vágón, ma már elmerenghetsz ajándék Dunádon.
