Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - Dénes György: Vándorcigányok; Tiéd az örökség; Borongás kórházi ágyon; Egy perc (versek)
Dénes György versei Délre kívánkoztál, szikár hegyi lakó, nyelved is elhoztad, téged hizlal a szó. Négytornyú váradba botlik a tekintet, tiéd az örökség, illet vagy nem illet. Friss szimbólumokkal, hidakkal, falakkal metropolist emelsz konok öntudattal. Kezünket nyújtanánk, végek őslakói, te elfordulsz tőlünk, dehogy akarsz szólni. Ha mégis szót ejtesz, szavad tüzes ostor, haszonnal tanultál némettől, orosztól. Látjuk, semmi kedved hites barátsághoz, ósdi fegyveredet nem tetted még lábhoz. Forró indulatok mérgezik a véred, téged is, minket is elemészt e méreg. Borongás kórházi ágyon Kialszik a láng, a szenvedély gyertyalángja. Nagy sötét árnyak lopakodnak kórházi szobámba. Nyirkos künt az ég, hódara szemerkél, fekszem kínokkal bélelt ágyon. Megtörtem én is, testvér! Ajkamon sűrű nyák, nyelvemen hideg ólom, hervasztó lázakon túl többé már nem csalódom. Uram, ha vagy, s ha itt vagy, igazítsd meg a párnám, nyugodjak békességgel a halál nyoszolyáján. Egy perc Elmegy a ma, elment a tegnap is, neked nagyon sok egy nap is. Egy nap, Istenem, mennyi-mennyi perc, s mind téged szolgál, mindért te felelsz. Egy perc. Mi fér egy percbe bele? Százszor megkérded, s mire mégy Vele?
