Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - MARGÓ - Mihályi Molnár László: Az értelmiség és a szabadság
MARGÓ közveszélyes őrült. Aki viszont tudatlanságból, az szerencsétlen ostoba, balek. Mivel a bérencek és őrültek elég jól felismerhetők és azonosíthatók (bár sajnálatos módon nehezebben semlegesíthetők), az értelmiség egyik fontos feladata, hogy miután meg tudja nevezni az első két csoportot, ügyelve arra, nehogy a tudatlanok és a tájékozatlanok azok befolyása alá kerüljenek, mert ellenkező esetben még a jó szándék is gonosz cselekedetté válik. Ez a cselekvési kör alaposan beszűkíti az értelmiség, vagyis az értelmes emberek számát, de ezzel növeli felelősségük súlyát. Minél szűkebb ez a réteg, annál inkább szélmalomharcra van ítélve. A felelős magatartásra azonban az is jellemző, hogy hallgatni, félreállni nem szabad, nem lehet akkor, amikor a felismert igazság útmutatásával szemben az őrület vagy az aljasság rémuralma fenyeget. Ha már valaki eléri az értelmiségi szellemiség rangját, akkor azon kell munkálkodnia, hogy megteremtse az értelmiségi lét rangját is. Ebbe az önművelés, szakmai továbbképzés, közösségi szerveződés és az alázatos (de nem megalázó) népszolgálat egyaránt beletartozik. Tisztán kell látnunk és tudnunk, hogy kik vagyunk, hol a helyünk, mi a célunk és feladatunk, mit kell tennünk, mit lehet megtennünk. Ezt az látja egyre szélesebb perspektívában, aki szellemiségével nagy távlatokat tud átfogni, amihez nem elegendő csak a tudásmennyiség. Ennél sokkal fontosabb a helyes, logikus gondolkodásmód, az összefüggések meglátása, a következtetések levonása, a rugalmas helyzetfelismerés, sokoldalú megvilágítás és mindenekelőtt a dolgok mérlegelése emberséggel és szeretettel. Talán sohasem volt ennyire fontos hangsúlyozni az emberség és szeretet helyénvalóságát, mint napjainkban: ellensúlyozni az eldologiasodott, eltárgyiasult, elidegenedett és egymástól elhidegült, valamint önmaga emberségéből is kivetkőzött emberek tömegének jelenlétét. Ez a súlyos folyamat akkor gyorsult fel történelmünkben, amikor a primitív racionalizmus beszűkült anyagelvűsége kiszorította és megkérdőjelezte a lélek helyénvalóságát és meghatározó szerepét az emberiség életében, de ebben a folyamatban egyszersmind maga a szellemiség is csatát vesztett, mert századunkban két pusztító világháború kerekedett felül. Az egyházak sok esetben önmagukra figyelő képviselői is utat vétettek ott, amikor dogmákká merevítették a tanításokat, pedig azok éppen azáltal tudnak örök érvényűek maradni, hogy a gondolkodásra nevelnek. Az útmutatást így tudjuk az adott időben és helyzetben értelmezni, magatartásunk számára elfogadni. Ellenkező esetben a hit vakhitté, a vallás bálványimádássá, az egyház pedig börtönné válik az isteni rend szabadságában szárnyalni akaró lélek számára. Jézus csodálatos példabeszédei azért is hatékonyak, mert nem tudományos vagy tudálékos megfogalmazású tanokat hirdet, hanem példabeszédekkel tanít gondolkodni. A példázat az egyszerű ember számára is közérthető és fokozatosan a hasonló helyzetek megélésére is irányadó, míg a képzettebb ember a példázatok metaforáját is felfoghatja, térben és időben kitágíthatja értelmezési tartományát. Hibázik azonban akkor, ha egyszerű képletté akarja zsugorítani. Jézus nem ad lezárt és végleges definíciókat, hanem a szeretet alapjaira helyezett magatartás és életmód feltételeiben kibontakozó szellemiség szabadságában reménykedve ad lehetőséget arra a felismerésre, hogy az adott
