Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ANKÉT - Csehy Zoltán: A humanista kéje a szövegen (vers)
A humanista kéje a szövegen Reggel a belátható én látja a testét. Az esztétikum óvóhelyére szállásolt Narkisszosz elpirul. Jótékony korrigált szimuláció. Nézzék a testét: a megváltás ott izzad valahol. Uniszex. Kifoszthatatlansága más testekben realizálódik és stimulál. Amit a mellbimbó karcol egy másik testre, hogy kibetűzd elírt zavarát. Délután a hirdetőoszlophoz kötözött Prométheusz meg a keselyű, az a nagy, torkos Inger. A láncok izma, ami lenyalt kő. A szobrász szél keze vállán, a manus divina acélos ere, amin a Végzet kése zenél. Tökéletes, ha skizoid. Még a reális is belefér. Abban parkíroz minden. Szarcsík a gatyában. A humanista kéje a szövegen. Ahogy vágtat benne az ondó, hogy beilleszkedjen, kitöltsön, tisztelegve pótoljon,
/
