Irodalmi Szemle, 2000

2000/1-2 - ANKÉT - Csehy Zoltán: A humanista kéje a szövegen (vers)

Csehy Zoltán

áthidaljon és eltűnjön a semmiben, az Origó kettényílt közepén.

Ezt az alsót magamra húzom. A zuhanyzóban hagyta valaki. Eljátszom a seggét, ahogy formámra öntöm.

Ezek a heréi, kékek; a szőr, a bőr, a kövérkés fütyi, aztán a köldök, ahová a részeg makk okád bele, végül a vér visszaszivárgó hősiessége: a gyakorlati életben oldódó intellektus.

Valahol benne lenni egy közben, és se lenni, se benne közben.

A tojásban parkoló gömb seholsincs ujja.

Kikel, aztán újra belülről tapogat.

Súlyos feje a hosszú bőrt visszacsukja.

Az oda fején nyakig csúszó vissza-csuklya.

Ez a szó, ez a szó könyvízű, önmaga eleje, vége. Hogy bennem élhet-e, csak találgathatom, mint húscafatból a testiséget.