Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ANKÉT - Csehy Zoltán: A humanista kéje a szövegen (vers)
Csehy Zoltán A humanista kéje a szövegen Marginalizálom az érzést. A kánonból veszem ki. Élvezek vele, ahogy húsa lesz és testesülve lelke. Félek, túl sok szerve lesz. Csak moderato legyen profán. Álomnál többé, meztelenebbül. Gyökerezzen a vágy örök/j/ébe, átverve testem márványát. (Ebből se lett izom; csak a csontig jut, ha az értelmezés benyal neki.) Abban a száj ta lanság bán, ahogy a tükör lát. Ne ütközz meg: mintha elrohadna a kép. A rothadás, akár a naplemente, megtöri a fényt, a formát, az időt. Csak a per verzió száját feszíti szét. Penetráns intellektus, inter. A száj végül az olvasónaplóban: légy ajkak zárójele, a nulla jobb és bal fedele. Az érzékelés pillanata. Ahogy a kést mártom belé. Az él szeme belelát a vak húsba. Gyengülő immunrendszer. Belehal a névadásba. A borzongás sarkamba lőtt nyila. A szépség. A szépség, ahogy megél a nőkön.
