Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: A tettek költészete (Mács József: Öröködbe, Uram... II.)
Könyvről könyvre József ezt követi. Értékelésemnek akkor a „tények költészete” címet adtam. Arra az elemi fogantatásra utaltam vele, amelyből az elbeszélés megszületett. Szinte az anyaföldből nőtt ki, mint a vadvirágok. De alig olvasunk bele, látjuk, hogy nem vadvirág ez, hanem nemesebb fajta, munka eredménye, megtervezték és kimunkálták. A szépprózának többféle lehetősége van, hogy az élet valóságát művészi képpé és az emberi sorsot költőivé munkálja. Mert a prózaírás bizony munka, építkezés. Az Apám regényében apró tényekből és mindennapi eseményekből áll össze a gömöri faluvilág történelme és a nehéz kisebbségi sors költői képe. Munka és törekvés, lakodalmak és temetések, kocsmai vigalmak és háborús összecsapások a végzet eszközei, amelyek a közös sorsot mintázzák. A huszadik századi időfolyam sodra, hol csendesen suhanó, hol félelmetesen zajló hullámai emberi tettek tömegét és tények légióit, vágyak és csalódások hordalékát sodorják. Örvénylő mozgásukban és lágy csobogásukban vagy bömbölő morajlásukban valósul meg a történelmi idő, mely — Sütő András szavaival élve — markában tart és nem enged. Egykor Marcel Proust indult „az elmúlt idő nyomába” óriási regényfolyammal, stilisztikai modellt és álomszerű valóságot alkotva. Az író feladata nem változott, a próza azóta is az idővel küzd, a múló időt kívánja megállítani s az elmúltat visszahozni. Érzékeltetni akarja az író az időt, megtestesíteni és érthetővé tenni óriási mivoltát. Vannak írók, Márquez például, akik állítják, hogy az idő „mi magunk vagyunk!” Az író tehát az idő nyomába ered, hogy felfedezze és megtalálja — az embert! A Kos jegyében című kötetről szóló írásomnak a címe „A tettek költészete”. A tények költészete után a tettek lírája! Az író a Kos jegyében született! A regényidő a harmincas-negyvenes évek Gömöri téridő, melyből a könyv végén Sárospatak felé nyílik út Keskeny ösvény, amely a jövő felé vitt Ma már ritkán jutnak eszünkbe azok az évek más korok súlyos vagy kevésbé vészes hordaléka betemette, aztán ezekre is új rétegek nehezedtek Az emlékezés tartományai olyanok mint a föld szerkezete, egymásra boruló rétegek őrzik történetét De ha avatott író jeleníti meg a múltat, varázserő érintette s élni kezd Hogy miért vizsgáljuk benne a tettek költészetét? A tett — az ember! A tények a valóság elemei, a tettek az ember erényei vagy bűnei. így lesz teljes az életről alkotott képünk A jó irodalom nemes igazságokat ébreszt bennünk. Önmagunkra döbbenünk, csodálkozunk. Mindennapi dolgaink és egyszerű cselekedeteink valamilyen felsőbb szempont folytán jelentőssé válnak. A kamasz számára egy kis póniló hosszú időre a vágyak netovábbja és a boldogság tiszta forrása lehet. A szlovák faluban nyelvet tanulni, majd az idegenségből megszökni óriási kaland és már-már a sorssal való szembenézés. Hadak kavargása, szétkallódott fegyverek birtoklása, nyelvtiltás és aszályos nyár mind-mind az ember sorsának alattomosan leselkedő árnyait rejtegeti. Tetteket követelő helyzetek, megannyi cselekvés. A maguk idejében az élet könyörtelen kényszere! Ma olvasva mintha az idő hangja és a táj lelke szólalna meg és érthető emberi nyelven beszélne arról, mint lehet, hogy itt vagyunk és élünk, s a hozzátartozóink velünk vannak, milyen erők kötnek ehhez a földhöz és éppen ehhez. Minden irodalmi mű bizonyos értelemben mítoszteremtés. A Kos jegyében a magyarság sorsvállalásának és élni akarásának mítosza is. Az író
