Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Bencze Lóránt: Móser Zoltán: Körülvesznek engem a dalok (A népdalgyűjtő és népdalíró Czuczor Gergely)
Könyvről könyvre nyelvén áradó történésben a múlt értékei megnőnek, nemes anyaggá válnak az egykori tettek emlékei, nehéz felismerés és fontos tanulság lesz belőlük Az ember túléli a bajokat és sokat kibír, mert életre született és munkára termett. Az író azt is felfedi, hogy életünkben több az öröm, mint hinnénk, és a lelki egészség feltétele s bátor önismeret. Néha iróniával, máskor megértő mosollyal, együttérző szánalommal figyeli az életet, életünket. Megérezzük, hogy kisebbségi történelmünk, amit lassan egy évszázad során megéltek elődeink és mi magunk, az emberiség tapasztalatainak a fontos része lehet. A miénk s egyben a világé, mert a könyvek emléket állítanak neki, megörökítve az időt és megkeresve benne az embert. Egyszerű életek komolyságát érezzük az Apám regényében és a Kos jegyében s egyben létünk esélyeit. Mács stílusa nem egyszerű, mesemondó szófolyam. Nagyon is kimódolt, tárgyilagosan költői és érzéki, az író sajátos humorával átitatva, az irónia bölcs felülnézetéből szemlélődve, ami talán a legnehezebb. Nevezetesen, élni akarásunkban és tetteinkben megpillantani esendőségünket is, s kissé úgy látni önmagunkat, mint egy idegent, akit azonban szeretünk, és megmosolyogva kicsinységét, a vétkeit is megbocsátjuk A sajátos gömöri gondolkodásban, amely az író sajátja, népi furfangosságtól és csavaros eszű huncutságtól az ember szeretetéig és az élet csodáló ámulatáig ívelnek a színek Elgondolkoztatnak és tanítva szórakoztatnak A fiatalok olyan világot ismerhetnek meg belőle, amilyennel már nem találkoznak, a szüleik révén valahogy mégis magukban érzik, ösztöneikben, s talán a génjeikben sejthetik emberi méreteit és árnyai terhét Ám a mű a szakmát is megszólítja mindenképp! Azt sugallja, hogy a költői érzések és gondolatok az emberi viszonyok és értékek áttetsző, tiszta stílussal és pontos nyelvezettel fejezhetők ki a leginkább! (Méry Ratio) Duba Gyula Móser Zoltán: Körülvesznek engem a dalok A népdalgyűjtő és népdalíró Czuczor Gergely Móser Zoltánnak ez a könyve, persze a többi könyve is, az a fajta könyv, amelyet az ember nemcsak élvezettel olvas, sőt énekel is belőle, és nemcsak megállapítja a végén, de jó, hanem hozzáteszi rögtön, hogy azért van egy nagy hibája. Nem én írtam. Pedig ezt nekem kellett volna megírnom! De nem írtam meg. Ez nekem is eszembe juthatott volna! De nem jutott eszembe. Én volnék az illetékes! Nem én lettem az illetékes. Hiszen ez magától értetődő! Nem magától értetődő. Móser könyvei olyanok, mint amire azt szoktuk mondani, kenyérízű, mindennapi igazság. Csak éppen nem jövünk rá. Mósernek ebben a könyvében is a tudományosság olyan magától értetődő, mint Arany János vagy Kosztolányi Dezső műveiben a költészet. Könnyedén, édesen folyik a szöveg. Én is tudnék így írni! De mennyire nem tudok! „Mint amikor látom a tévében a légtornászokat. Olyan könnyedén szárnyalnak, hogy azt hiszem, én is utánuk tudnám csinálni. Azután a karosszékből is alig, csak ropogva tudok kikászálódni” — mesélte a nagyapám Móser Zoltán — szerény és félénk mosollyal — mindig rájön valamire, amit mindenki tud és mégsem tud Hogy
