Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Aich Péter: Kínálat a kultúra közterein
Könyvről könyvre Kínálat a kultúra közterein Olvastam valahol, Paulo Coelho könyve kultikus könyv, akár Saint-Exupéry Kis hercege vagy Kahlil Gibran Prófétája (s ha már ilyen beosztásnál tartunk, tegyük hozzá, hogy Márai Füves könyvét is ide sorolhatnánk). Nem tudom, milyen kultusz övezi ezeket a könyveket, én inkább biblikus ihletésű műveknek tekintem, hiszen a parabolák, szimbólumok, allegóriák sokrétűsége szól belőlük, s vitathatjuk bármennyit, végül mégis mindig e könyveknek van igazuk A megjegyzés vagy inkább besorolás talán elsősorban a megjelent példányszámra való tekintettel született, hiszen a Publisching Trends c folyóirat szerint Paulo Coelho alkimistája (Paulo Coleho: Alkimista, SOFA Kiadó, Pozsony, M Petrovská fordításában szlovák nyelven jelent meg) 1998-ban a világ legkelendőbb könyve volt, s tíz év alatt több mint 10 millió példányt adtak el belőle. Minek köszönheti egy brazil író az ilyen sikert? A dolog kissé gyanús. Gyors és felületes (a kettő összefügg) világunkban egyre világosabb, hogy az igazán jó könyvek fölöttébb ritkán (s egyre ritkábban) jelennek meg nagyobb példányszámban. Vonatkozik ez persze elsősorban a kortárs irodalomra, a klasszikusok — miként Saint-Exupéry is — más lapra tartoznak. A furcsa az, hogy magyarázattal kezdődik a regény, s a későbbiekben is magyarázatra szorul. A szerző előszavában elmondja, hogy alkímiával foglalkozott, de elveszett a bonyolult szimbólumok nyelvének dzsungelében. Évek múltán találkozott a Mesterrel, aki elmagyarázta neki, háromféle alkimista van: aki azért homályos, mert nem tudja, miről beszél, s olyan, aki azért homályos, mert tudja, miről beszél, s azt is tudja, hogy az alkímia nyelve a szív nyelve, nem az észé. A harmadik fajtához az tartozik, aki sosem hallott az alkímiáról, de életével fölfedezte a bölcsek kövét. Valljuk be, ez sokat ígérő kezdet. Az alkímiában ma már persze nem hisz senki, titokzatossága mégis megmozgatja fantáziánkat. Hátha mégis lehet ólomból valahogy aranyat csinálni! Ha netán valami erkölcsi tapasztalat vagy egyéb szellemi érték volna az az arany, akkor — nos, szép, szép, de mégis csalódottak lennénk. Mert ami manapság érték, az anyagból van. Az után loholunk napestig, amiatt áldozzuk föl akár családi életünket is, mert az üzlet az üzlet, nem szerelem, érzelmek nem ide valók, száműzzük őket következetesen és kitartóan. Az érzelmek — gyermeknek való bolond játék, esetleg esküvői kellék vagy filozófiai kifogás, s az álmok világába tartoznak. Paulo Coelho innen próbálja visszahozni életünk homlokterébe. A rengeteg (gyakran hozzáférhetetlen, mivel alkimista és ezáltal érthetetlen) szimbólim mind erről szól, ennek szolgál: hallgass a szívedre, tanuld meg nyelvét, hogy megérthessed jeleit és követni tudjad őket. Csak így találhatod meg a bölcsek
