Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ANKÉT - Duba Gyula: Gyeptéglák alatt a múlt (regényrészlet)
Gyeptéglák alatt a múlt nyait takarják, de talán nem is sejtik, honnan is tudnák az utódok, hogy mi végből domborodnak a föld felszínén! De a maradványok akkor is ott nyugosznak a mélyben és háborítatlanul alusszák végtelen álmukat. Csak a véletlen hozza néha felszínre őket. Épületek alapjait mélyítve vagy agyagbányák ásása közben, máskor céltudatos munkával kerülnek felszínre, feltáró munkával lelünk rájuk és elámulunk, hogy még megvannak! Állják az idő próbáját és megkísértik az örökkévalóság esélyeit. Üzenetüket azonban nem mindenki érti! De akinek elég fogékony a képzelete, hogy jelzéseik értelmét megsejtse, rádöbben, hogy az idő hasonlóan végtelen, mint a kozmikus terek. S mi mindkettőhöz képest parányok vagyunk. De a végtelentől mégsem kell félnünk. Valamilyen rejtélyes módon bensőnk világa és lelkünk érzékenysége, s ezen a téren Drabicius hiába harcol a titkok ellen, szellemi erőink bizonyos értelemben birtokolják a végtelenség érzetét. Talán ahogy a tenger egyetlen sós cseppje tartalmazza és őrzi az Óceán ízét. Németh Ilona: Csónak, 1997, ipari só, 5 x 6,30 m
