Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - HAGYOMÁNY - Gulázsi Aurélia: Az Erdélyi Helikon folyóirat indulásához vezető út (tanulmány)
HAGYOMÁNY „tizenegyek” antológiájában (Versek, elbeszélések, tanulmányok tizenegy fiatal erdélyi írótól, Kolozsvár, 1923) fellépő fiatalok. Az irodalmi társaságok közül jelentősebb szerepe a szellemi életben a Kemény Zsigmond Társaság-nak — melynek élén Kemény János állt — és az Erdélyi Irodalmi Társaságnak volt. Irodalmi estélyek, előadások szervezésével olvasótábort neveltek, mely a fellendülő könyvkiadás szempontjából is jelentős volt. Előadások, irodalmi matinék szervezésével írói csoportok is foglalkoztak, közülük a Pásztortűz gárdájának, Benedek Elek székely írócsoportjának, N. Tessitori Nóra, szavalóművésznő előadókörútjait emelném ki. Jelentőségüket felismerve az Erdélyi Helikon is folytatja ilyenfajta irodalmi esték szervezését, sőt szélesíti, Erdély határait is átlépő előadói körutakkal, ahogy az első korszakban hagyományossá váló, nagy magyar írók emlékére rendezett ünnepségeket is (Petőfi-ünnepségek, Ady-ünnepély). Az erdélyi könyvkiadás később, de hasonló lendülettel indult meg, mint a folyóirat és maga az irodalom. Az első hat esztendő során 1066 magyar könyv hagyta el a nyomdát. Kiadói vállalkozásokban tehát nem volt hiány, de nagy része ezeknek is, mint a folyóiratoknak, rövid életű volt. A csupán négy évet működő Pán-könyvtárnak kevés irodalmi jelentősége volt, az általános kulturális célzattal Antalffy Endre és Osvát Kálmán kezdeményezésére induló Klasszikus Olvasmányok Tára pedig hamar megbukott. Az egyetlen, határozott alapokon nyugvó kiadó a Minerva rt. Kiadóvállalat volt, mely bár jelentős munkát végzett, nem volt független, hisz a tőkés és egyházi konzervatív körök kezében volt. Két próbálkozás volt még: a Haladás és a Kaláka. Az elsőt Benedek Elek és Szentimrei Jenő alapította, az utóbbit pedig Kós Károly, Paál Árpád, Zágoni István, Nyírő József és Szentimrei Jenő a Magyar Néppárt kulturális céljainak teljesítésére (az ő kiadásukban jelent meg a Vasárnap című néplap). A politikai élettől visszavonult írók, Kós Károly, Ligeti Ernő, Nyírő József, dr. Paál Árpád, Zágoni István, Kádár Imre 1924-ben megalapítják az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadót. Célkitzéseikről így nyilatkozott Kós Károly14: „Azt terveztük, hogy csak erdélyi könyveket, színvonalas szépirodaimat jelentetünk meg. (...) független, irodalmi érdeklődésű könyvkiadó (.) az írók érdekében működött, és csak fenntartásának biztosításáért mintegy önvédelemből alkalmazott üzleti szempontokat.” Az anyagi alapot biztosító előfizetéses rendszer, a drága amatőr példányok és az olcsóbb fűzött sorozat készítése tette lehetővé, hogy 20 éven keresztül gondtalanul működjön a Céh. Kós Károly nyilatkozatában15 kiemeli, hogy: „Húsz éven át készpénzfizetők voltunk.C) Egyszer kerültünk csak bajba 1931-ben, a gazdasági világválság idején. (.) Minden költséget az előfizetésekből, a könyvek árából teremtettünk elő. Sem a banktőkétől, sem Bánffy Miklóstól vagy Kemény Jánostól nem kaptunk támogatást.” Az Erdélyi Szépmíves Céh nagyszerű megszervezettségé- vel a legjelentősebb kiadói vállalkozás lett, az erdélyi könyv külső formájában is komoly jelleget öltött, s a verses- novelláskötetek mellé felsorakozott a regény. Megvalósították az alakuló körlevelükben ígért terveket: „Azt akarjuk, hogy a mai idők szellemi értékeiből ne csak olvasmányt adjunk, hanem emlékköveket rakjunk le az eljövendő idők számára. Minden könyvnek nyomdászati és grafikai kiállításáról, külsejének jellemző és művészi megterve
