Irodalmi Szemle, 2000

2000/5-6 - KEGYELET - L. Erdélyi Margit: A műfordító köztesléte (tanulmány)

A műfordító köztesléte

megértésre és -alkotásra is, illetve ezek írói/műfordítói megoldására/licenciájára. A percepció komplex folyamatában külön jelentőséget tulajdoníthatunk a közlések egy vagy több idegen nyelvi kifejezésének, köznyelvi/rétegnyelvi (nyelvjárási, szaknyelvi) változatainak, illetve értelmes és értelem nélküli szegmenseinek. Ennélfogva fordítói ötlet vagy szellemi játék szükségeltetik az extremitások, a hangutánzó szavak vagy akár a halandzsaszövegek fordításakor. Egyebek között példa lehet erre Örkény István Pisti a vérzivatarban című drámájának8 fordítása, amikor a koncepciós per bírósági jelenetének halandzsanyelvét tervezi illusztrálni a fordító, bármely célnyelvről legyen is szó. „Kiribicsi kalamajkó réri!” — mondja a bíró. A főhős rémülten felkiált: „Egy szót sem értek. Tolmácsot akarok!” (254.) Hasonlóan szélsőséges kihívás lehet a posztmodern lírát (is) demonstráló Tandori Dezső-idézet: „Lengsze, másolom tovab, I istenm mondd Düreren Stras ha jól irm volt elbuöevl,...”9 (245.) (A témakör részletezése nem fér e munka kereteibe.)

A percepciós bázis az a mechanizmus, amely lehetővé teszi az adott nyelv fel- és megismerését. Furcsa paradoxon, hogy az ember(ek) azonos anatómiai felépítéséből — nem következik az azonos beszédszervi működés az egyes nyelvekben. Tehát, aki több nyelven beszél, annak több, színesebb és rugalmasabb a percepciós bázisa, „észlelési és megértési rendszere bonyolultabban programozott”.10 Befogadói/műfordítói olvasatok (interpretációk) metódusait segítik azok a nyelvi elemek a szövegben, amelyek az invarianciát (az állandót) képviselik. Ezek meghatározhatók az akusztikumokban, az intraling- vális ismeretanyagban, az extralingvisztikai tényezőkben, az egyéni ismeretekben, esetleg asszociációkban. A produkció síkján a fentiek aktiválják az ún. „mentális lexikont” (ib. 121.), vagyis az „agyi szótárt”, amely három területet ölel fel: a passzív és aktív szókincsét plusz az éppen aktivált szókincsét.

A művészi szöveg/beszéd a líra, epika, dráma nyelvi formációja. Ez a produkció modellesítve magában foglalja a közlő szándékát, a közlés tervezetét, a közlés kivitelezését (a műfajiságot, a stílust, a poétikai megoldásokat...), másképpen az üzenet megformálását, a lexikális specifikációt, a szintaktikai/textológiai szerkesztést. A különböző szintek között látványosan tudatosul ugyan a grammatikai hierarchia, a kontextusban azonban ezek a határok elmosódnak. Tulajdonképpen a kommunikációs rendszer adója-vevője közötti együttműködési elv az, amely engedményeket tehet a szigorúan értelmezett nyelvi (grammatikai) szintek rovására a művészetesztétikai/irodalmi/műnemi/poétikai stb. értékek érvénye végett. Ebből következően megjelenhet a szövegben (mértékkel ugyan) mind a hiány, mind a redundancia. Lásd mindezeket pl. az archaizálás, az idegenszerűség, a térbeli és időbeli függőség, a kodifikáltság vagy az alacsonyabb pesztízsű nyelviség stb. területein.

Értelmezésünkben tehát a (mű)fordító befogadó is, alkotó is egy személyben, percipiál és produkál egyúttal. Specifikus tevékenysége, az átkódolás, mindkét folyamatot magában foglal(hat)ja. Nyelvi ismerete(i)/irodalmi mű- veltsége/interkulturális tájékozottsága forrás is, cél is egyben a műfordítói produkcióban. Ennek modellálásában a pszicholingvisztika kiemelten kezeli a makro- és mikrotervezés lehetőségeit. A makrotervezési szakasz jellemzően képi formájú. Javarészben vizuális, motorikus emlék-/, ill. élménysorozat,