Irodalmi Szemle, 2000

2000/5-6 - KEGYELET - L. Erdélyi Margit: A műfordító köztesléte (tanulmány)

L. Erdélyi Margit

amelyeknek szegmentumai között nem a térbeli és időbeli kapcsolat a döntő, hanem az asszociációs csatlakoztatás. A mikrotervezésben már pontosabb logikai/időbeli stb. rend jelenik meg; realizálódnak a részfolyamatok és -összefüggések; kifejező nyelvi struktúrákban jelenítik meg a közlést, sőt végső soron ezek által jön létre a beszédesemény/a leírt szöveg. Egyik szakaszban sem nélkülözhetők azok a stratégiák és transzformációs technikák, amelyek kiküszöbölik a forrásnyelv és célnyelv közötti fordítási diszkrepanciákat.

Ha a korábbi hagyományra támaszkodva, a műfordítás jelentős eredményeit (mind elméleti, mind gyakorlati nézőpontból tekintve) az író- és költő-műfor- dító-típusú alkotók műhelyéből vár(hat)tuk, hovatovább felerősödik az a figyelmet érdemlő gyakorlat, amely szerint a nyelvész-típusú műfordítók munkái egyre több értéket képvisel(het)nek. Úgy látjuk, nem kismértékben köszönhető ez a több nyelv ismeretének, a szigorúbb filológusi magatartásnak, a kultiváltabb fordításelméleti felkészüléseknek. Végül, nem utolsó sorban, ez a tendencia súlypontozása annak az együttműködési elvnek, amely — véleményünk szerint — író és fordító között kétféleképpen érvényesülhet:

a) elvontabban, ha térben/időben távolabbi alkotói ouvre-ról van szó, amely viszont teljes mértékben felkeltette a (mű)fordító érdeklődését, és megfelel felkészültségének;

b) konkrétabban, ha akár személyes kapcsolat (megbeszélések, korrekciók stb.) révén segíti a fordítói tevékenységet a két partner, amelynek sikeres megoldásaira nem egy példát ismerünk.

Úgy gondoljuk, egyre inkább tágul a műfordítói közteslét szellemi tere, teoretikus és pragmatikus értelemben egyaránt; a fordítók munkáját várhatóan gazdagítja, változatosabbá teszi a mindennapi élet összes hozadéka és hordaléka, s tudományos tekintélyüket erősítik nemcsak a művészetek és a humán tudományok, hanem a műszaki tudományok is.

JEGYZETEK:

1) Babits Mihály: Az európai irodalom története. Merényi Könyvkiadó, Pécs (Az 1926-os kiadás alapján). 86.o.

2) Klaudy Kinga: Bevezetés a fordítás elméletébe. Scholastica, Budapest 1999. 21.o.

3) Plesník, Ľubomír: Estetika inakosti. Univerzita Konštantína Filozofa — Filozofická fakulta, Nitra 1998.

4) Lénárd Ferenc (szerk.> Alkalmazott pszichológia. Gondolat, Budapest 1973.

5) Megj.: Csupán néhány a témához tartozó szakkönyv említésére szorítkozunk ezúttal:

— Levelt, W. J. M.: Speaking: From Intention to Articulation. The MIT Press. Cambrigde. Mass 1989.

— Jakobson, Roman: Hang — Jel — Vers. Gondolat. Budapest 1969.

— Popovič, Anton: Teória umeleckého prekladu. Tatran. Bratislava 1975.

— Miko, František: Aspekty literárneho textu. Ústav jazykovej a literárnej komunikácie Pedagogickej fakulty v Nitre 1989.

— Pléh Csaba—Síklaki István—Terestyéni Tamás: Nyelv, kommunikáció, cselekvés. Tan- könyvkiadó, Budapest 1991.

— Szilágyi N. Sándor: Hogyan teremtsünk világot? Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár 1996.

— Ďurišin, Dionýz: Összehasonlító irodalomkutatás. Gondolat, Budapest 1977.

— Zeman László: Stílus és fordítás. Madách, Bratislava 1993.

— Petőfi S. János: Szöveg, szövegtan, műelemzés. Országos Pedagógiai Intézet, Budapest 1990.

6) Pléh Csaba (szerk.> A beszédmegértés és a beszédprodukció pszichológiája. Tan- könyvkiadó, Budapest 1989.

— Gósy Mária: Beszédészlelés. MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest 1989.