Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ANKÉT - Duba Gyula: Gyeptéglák alatt a múlt (regényrészlet)
Gyeptéglák alatt a múlt tör. Vrbicky tehát töpreng és mérlegel. Olyan típus, aki nem maga mögé néz, hanem előre tekint és egyenesen a céljára tör. Ez a fajta erő támadta a közelmúltban a meddő időt! Szépreményű fiatalember, Szelepcsényi Jenő alteregója a botanika területén! A létrán a magasba emelkedve hét méterre a föld felett jelöli ki a helyet, ahol a törzset kettéfűrészelik. A döntés után a tolólétre két villanyfűrészes zöldövzetest visz fel a magasba. S a gép fürge fogai ismét felsikoltanak. A törzs felső részét a másik oldalról erős drótkötéllel a daru kampójára kötik. A harsogó fűrész fokozatosan körbejárja a törzset, ahogy a hídépítő hód rágja körbe-körbe a fát. Belevájja magát a testébe, szabályos kört mélyít benne, de az egész törzset méretei miatt egyetlen irányból sem képes átfűrészelni. A darukocsi megkíséreli húzni és „letörni” a törzs felső részét. De nem sikerül, tovább kell fűrészelni, a tölgy akár egy kikötői hajócölöp. Ámokfutóként rohan körbe-körbe Vrbicky. Mígnem végre a drótkötél elroppantja a felső törzsrészt, s a derekáról letépett óriás elszabadulva súlyosan kileng. Mozgásával számoltak, mégis majdnem elsodorja a darukocsit. Billegve és inogva a drótkötélen, zúzó hatalmas test, nekilódul, hogy leverje talapzatáról Rómer Flórist! Mozgása közben szinte örökre elintézi a neki háttal szemlélődő Dr. A. Kolíseket. Hogy ne tombolhasson, a daru nyikorogva és hajladozva földre ereszti, s az irdatlan fatörzs, akár a földre húzott bálna, végre megnyugszik. Fürge motoros fűrészek hada lepi el hangyaként, az acélfogak visítva belemarnak, kopasztják és mellesztik, aztán a közepén még egyszer, fele-fele arányban kettéfűrészelik. Vrbicky már a földből kimagasló, mindenétől megfosztottan is dacolni látszó, megcsonkított óriással néz farkasszemet. így figyelhette az ősember a mamutot, míg elejtésére készült. A zöldboyok most alig tiltakoznak, hallgatagon bámészkodva ülnek a járda szélén, mint hosszú útra készülődő fecskék a sürgönydrótokon, az érdeklődéstől fecsegni is elfelejtenek. Megragadja őket a gigantikus pusztítás. Megsejtették a munka méreteit, várják, mi lesz tovább?! Rejtélyes óriás benyomását kelti bennük a megmaradt törzs, egykori kelták titokzatos jelzése, hatalmas menhír. Keletkezése rejtély, a menhír voltának jelentése, célja és értelme régóta foglalkoztatja a tudósokat. Furcsa szikla is lehetne, gigantikus őslény lába, az idő épen hagyta és konzerválta, ki tudná, mi célból? Már alig utal a fára, mely egykor volt. Szinte lehetetlen visszaképzelni rá az ágait és lombozatát, önmagában való, magányos jelkép, egyedi lény, mint egy titokzatos eredetű bálvány. Vrbicky feje súlyos gondoktól fő, felelősségét érzi s ideges tőle. Másrészt viszont szinte büszke, kemény ütközetet vezényel. A föld felett tíz centiméterrel a fatörzsnek engedi a legnagyobb villanyfűrészt. Az átmérő közepéig így sem hatolhat a fába, új oldalról mélyed bele s ezt néhányszor megismétli. Mondottuk volt, akár a hód... A fatörzs belseje így is, mintegy emberderéknyi vastagságban érintetlen marad. Akár egy betonoszlop. A belső anyag a legkeményebb, sziklaként tartja magát. A törzs csúcsára is hiába kötnek drótkötelet, hogy az elébe fogott darukocsi elhúzza! Hiába zúg fel a Tatra motorja s a vaskos drótkötél megfeszül. Sűrű fekete füstöt okád a kipufogócső, nagy ipari tüzek füstje ilyen néha, mely az égő gyárcsarnokok és olajkutak felett gomolyog, ahol olajok, gumianyagok és vegyszerek égnek, a
