Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - A 70 ÉVES DUBA GYULA KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: Beszélgetés Duba Gyulával (beszélgetés)
A 70 éves Duba Gyula köszöntése ami van! S ez a minden bennem, az íróban és munkájában összpontosul. A mű pedig egy lesz a valóság számos arca s végtelen mennyiségű magyarázata közül. A valóság formáinak egyike. Sosem a teljes valóság, egyetlen lehetőség. Ám kisugárzása révén jellegzetesen többet mond önmagánál. A jó mű a maga méretein belül és adottságai keretében mindig teljesség! A valóságtól való idegenkedésnek itt lehet az oka, hogyan lehet, kérdezhetjük, hogy teljességében elérhetetlen, lényegében mégis mintegy megfogható! Modellje megteremthető. Megalkotásához kell az önmagunkkal szembeni, feltétel nélküli őszinteség. Az igazat és az igazit nem az írja meg, aki minden áron nagyot, meglepőt, lélegzetelállítót mond, hanem aki pontosan megfogalmazza mit lát, érez és gondol. Ehhez kell a történelmi érzékenységű pillantás! Megállíthatatlan időfolyamban élünk, változó események formálnak, belénk épülnek. Végül is „mi magunk” leszünk a történelem. Az idő méreteiben, jelen, múlt és jövő méreteiben kell látnunk magunkat ahhoz, hogy az igazságot megpillantsuk. * Korábbi éveidben a Savoyban és a Carltonban írtál, most hol szokott nyomodba szegődni az ihlet? — Kihalóban a pozsonyi kávéházi élet, melyet annyira szerettünk. Átalakult a Savoy, a Luxor, a Grand, a Palace, a sarokasztaloknál és a törzshelyeken idegen arcok, vállalkozók és üzletemberek ülnek A régi pincérek is kihaltak, s az újak érdektelen alkalmazottak. Az otthonosságot, az emberi érdeklődést és jóindulatot, a kedélyt és együttérzést furcsa idegen szelek söprik ki életünkből A bensőségességet úgyszintén Munkára, írásra az otthon marad Nem mintha rossz megoldás lenne, mert természetes. Az író íróasztala mellett ül és ír. Otthon dolgozik. Mt kívánhat egyebet? Mégis kár a régi kávéházi életért. Talán, mert az ifjúságot jelentette. A szabad választást, a kötetlenebb formát. A képzelet és a játék világát, az elsüllyedt földrészt, ahogy arról a faluvilág múlásáról szólva már esett szó. Az utánunk következő nemzedékeknek már mást jelent a kávéház.. * Ha nem írsz, mit csinálsz? — Szeretek a városban sétáim. Talán nem is látványokat keresek ilyenkor, inkább csak járok s gondolkodom Inspirál a tömeg és az utcakép, alig veszem észre, tudatom alján hömpölyög, mégis megtermékenyít, ötleteket sugall, gondolatokat gerjeszt, hasznos generátor. Majd az antikvárium és a régiségkereskedések! Új felismerést sugallhat egy érdekes könyv, néhány ismeretlen elolvasott mondat, váratlan élményt egy hirtelen megpillantott kép. Szellemi lét ez s magányos, tudom Az utcán szembejövő ismerős arc egyre kevesebb, ily értelemben elnéptelenednek a borozók A múló idő teszi, hogy köreinket egyre inkább magunkban járjuk, mind nehezebb új élményekkel gazdagodni Megfárad és eltompul az érzékelőkészség. Nem kellene, hogy nagy baj legyen Úgy érzem néha, hogy olyan korban éltünk, annyi élmény ért és formált, hogy három élet is kevés lenne elmondanunk mindent azoknak, akiket talán még érdekeL * Úgy ismernek, mint aki az angol lord nyugalmával él... Milyen szenvedélyeid vannak? — A fáma némileg hamis, lordnak azért sosem éreztem magam. De az is igaz, hogy zsarnok vagy pusztító szenvedélyeim nem voltak. Ismerem például az ital hatását, az alkoholmámort, ám amellett sokat dolgoztam, és úgy érzem, sosem volt szenvedélyem! Inkább gondűző, néha a bajok elviselésének
