Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - A 70 ÉVES DUBA GYULA KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: Beszélgetés Duba Gyulával (beszélgetés)
A 70 éves Duba Gyula köszöntése lehetősége, máskor inspiratív erő vagy az emberekkel való kapcsolatteremtés, a közeledés lehetősége. S szinte mindig pótmegoldás. De a munkafegyelem sosem engedte, hogy romboló szenvedély lehessen. Ma sem érzem szükségét, hogy egészen lemondjak róla, nem okoz gondot. Gyerekkoromban a természetért éltem-haltam, kamaszként vadásztam-halásztam, mindkét tevékenység vonzott egész életemben. Vadász azonban sosem lettem, horgászengedélyt sem váltottam, ilyen nemű hajlamaimat kiéltem az írásban, a .képzeletbeli” vadászatok kielégítettek Általában számos vágyamat és „szenvedélyemet” megéltem képzeletben. A könyvekről, képekről már szóltam, igazából a munkámmal összefüggő szenvedélyt jelentenek. * Kik a kedvenc íróid? — Karinthy Frigyes a kezdeteknél, majd később Fábry Zoltán. Karinthynál ma is érzem a képzelet szabad szárnyalását és a formateremtő nyelverőt, Fábrynál pedig a történelmi létnek való elkötelezettséget és a gondolkodás felelős komolyságát. Miközben Karinthy inkább a formák felé irányítja figyelmemet, bár gondolatgazdag is, addig Fábry a történelmi tragikum és az erkölcsi bátorság fényeit villantja felém. Előző a nagyvilág, utóbbi a pátria, e két véglet ívén helyezkednek el vágyaink és esélyeink. Számos más írót is szerettem, de inkább a művek jelentették közelségüket. Sok korszakos mű volt az életemben, korábban valóságérzékelésükkel, gondolati tartalmukkal ejtettek rabul, majd később inkább formaélményeket, műfaji felfedezéseket, szakmai újdonságokat jelentettek számomra. * Az író állítólag egy életen át egyetlen müvet ír... A Te esetedben hogyan hívják ezt az „egyet’? — Talán úgy nevezhetném, egyébként már szóltam róla, hogy a hazai magyar értelmiség sorsának krónikája, intellektuállá válásának élményvilága. Jól ismerem, a saját élményem is! Gazdag téma, fontosnak tartom! Tartalmassága egyedülálló számomra. A szlovákiai magyar kisebbségi lét a huszadik század terméke, hatalmi dölyf és önkény teremtette, ám a vélt humanizmus árnyékában és a demokrácia asszisztenciája mellett, politikai ügyeskedések és alkuk eredményeként. Ebben vannak időszerű tanulságai. Ismerjük a véres történelmi genocídumokat, kegyetlen népirtásokat, ám hogy az igazságra hivatkozva egy népcsoportot, annak legelemibb igazságait és jogait is tagadva adminisztratív eszközökkel kívánjanak felszámolni, ahogy a szlovákiai magyarsággal tették volna a negyvenes évek második felében, ez egészen sajátos történelmi élmény. A magam nemzedéke szinte „tobzódott” a drámai történelmi metamorfózusokban! Szeme láttára és részvételével roppan meg és pusztulni kezd az ősi paraszti lét és a faluvilág! Fiatalként éli meg a szociális eszmerendszer társadalmi felívelését, hívő, majd szkeptikus részese az eseményeknek és végül rezignálva szemléli a gazdasági-politikai rendszer kolapszusát Az új demokrácia vajúdásának is aktív részese lehet, ismét hisz és csalódik, bízik majd kiábránduL Aligha tehet az író mást, minthogy korszakos élményeiről és történelmi tapasztalatairól ír, részben saját sorsát mintázza, másrészt a kisebbségi lét determinizmusában keresi a végzet munkáját Alapélményként tapintja ki a drámák humánumát és a tragédiákat szülő embertelenség méreteit. Az író az emberi lét értelmezője és a túlélés lehetőségeinek kutatója, mondhatnánk az élet magyarázója, gondolkodni tanítja az embereket!
