Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - A 70 ÉVES DUBA GYULA KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: Beszélgetés Duba Gyulával (beszélgetés)
A 70 éves Duba Gyula köszöntése koráig (ez már a magam észrevétele) mindent megél, ami munkája táptalaja és írásai háttere lehet. Talán nem is a leírt események és a megjelölt tények okán van így, hanem az emberek és az élet érzelmi és érzéki felfogása, az igazságkeresés és a drámaérzék vonatkozásában. Az egykori Hontfüzesgyarmat olyan világ, melyhez a többi valóságrészek és világjelenségek hozzávethetők. * Úgy lettél író, hogy pályaválasztásod szerint egészen más irányba tájékozódtál. — Olyan lehetőségeim adódtak, hogy a faluvilágból a műszaki pálya irányába léphettem. Tudatos lépés volt, nem a véletlen műve, bár számos esetlegesség kísérte. A gép, a szerkezet gyerekkorom óta érdekelt. Csépléskor elbájolt a vén Fordson traktor, a minden pontjában mozogni látszó cséplőgép, szerettem a kipufogógázok sajátos édeskés szagát. (Mily paradoxon, hogy ez az „illatos” gáz ölhet is!) A falu kovácsműhelyében a kézi fúrógép kötötte le a figyelmemet. Nagy kérdés tornyosult elém: hogyan lehet a kemény vasat, a szikrázó acélt fúrni, vágni, esztergálni, gyalulni? Még keményebb anyaggal? Az anyagok harcának gondolata elbűvölt és lekötött. Később kristálydetektoros rádióvevőt készítettem, forrasztottam és tekercseltem, rézdrótokkal és banánhüvelyekkel bíbelődtem, majd telepes készüléket fülhallgatóval, később hangszóróval, amatőrként ügyködtem. A műszaki rajzokhoz nem értettem, meg kellett fejtenem értelmüket. Mindezt közelebbről megismerhettem a dubnicai Skoda-üzemben. De a kassai ipariban is a felfedezés jellegű számítások érdekeltek. Az érettségin tervezőcsoportot vezettem, egyszerű szerkezetű, nagy teljesítményű robbanómotort konstruáltunk. Nem tudom, milyen gépészmérnök lettem volna. Aligha jó, rátermett. A felfedező tevékenység érdekelt, nem a termelőmunka! Nem az üzemvezetés, hanem a kutatás. Mintha titkok után nyomoznék, hipotézisekkel és sejtésekkel viaskodnék inkább, a műszaki problémák ismeretlen tájain bolyonganék. Mint műszaki irányultság, közelebb áll az író tevékenységéhez. Ez lehetett az oka, hogy íróságom mintegy a véletlen műveként, előzmények nélkül, szó szerint a semmiből született. Egyszerre írtam s nem sikertelenül. A matematika és fizika nyugalmát a humoros játékos és képzeleti sziporkák izgalma váltotta fel. A műszaki fegyelem felől az emberi élet (lélek) rejtélyei felé, a sejtések és titkok kitapintása, a realista tények és metafizikai beleérzések összehangolása, egyszóval az írói munka felé fordultam. Aztán évek során bizony műszaki antitalentum lettem. Ma is golyóstollal írok vagy írógépen. Nehezen megközelíthető rejtélyek számomra a számítógép, a videó és magnetofon, s már nem is érzem szükségét, hogy titkaikat megfejtsem. * Mit tartasz az író legfontosabb feladatának? — Őszinte legyen önmagával szemben, és történeti érzékenységű pillantással figyelje az életet. Az írás nemcsak komoly, hanem bonyolult dolog is, mikéntjét és értelmét nem könnyű meghatározni, elmondani. A mű bennünk születik, a „mi” művünk! Mondhatnám, a mű mi magunk vagyunk! Ez az írás szubjektív oldala. De úgy vagyunk mi a mű, hogy a világot minősítjük általa, az életet hitelesítjük. Vannak, akik tagadják a valóság fogalmát, magát a szót sem szeretik. Valóban nehéz meghatározni, mit jelent. Amit alatta értünk, túl általános, túlságosan kaotikus és megfoghatatlan. A valóság számomra minden,
