Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - A 70 ÉVES DUBA GYULA KÖSZÖNTÉSE - Szeberényi Zoltán: A megmaradás írója (esszé)
A 70 éves Duba Gyula köszöntése novelláskötetének legjobb darabjai jelzik ezt a változást. Különösen a címadó novella és A viharok időszaka című érdemel figyelmet. Az utóbb említett írás kiforrott írói eszközökről tanúskodik. Egy házaspár mélygyökerű válságállapotát rajzolja meg benne szuggesztív erővel. A kilencvenes években novelliszti- kája az esszénovella műfajával bővül. Sikeresen ötvözi bennük a gondolkodó és a szépíró adottságait (Az idő hangjai, 1998). Aránylag későn, csaknem egy évtizeddel első novellája után jelentkezik regénnyel. A Szabadesés (1968) megjelenése nyomán derül ki, hogy novellái jelentős része előkészület, afféle ujjgyakorlat volt. A regényben a novellákból ismert történetekkel, helyzetekkel, alakokkal és problémákkal találkozhatunk. Főhősének, Morvainak a sorsa a faluról városba szakadt, paraszti sorból kiemelkedett, értelmiségivé vált, de kisebbségi komplexusoktól terhelt fiatalember viszontagságait tükrözi. A mű tele van önéletrajzi elemekkel, mint ahogy a később, gyors egymásutánban születő regényei is, melyek egymást kiegészítve nemcsak az író életútját tükrözik, de hiteles képet festenek a Garam menti parasztság életéről, mindennapi harcairól. Duba ekkor tudatosítja az általa kedvelt Hemingway ars poeticájának lényegét: az írónak csak arról szabad írnia, ami minden rezdülésében az övé, amit a legapróbb atomjáig ismer. Dubánál ez a gyermekkor mélyvilágában megtalált, kifoszthatatlan aranybánya: a szülőfalu, a földrajzi táj, néprajzi környezet, társadalmi réteg, családi szokásrend, magatartási-életviteli szabályzatok összetéveszthetetlen fontossága, egyedi különössége. Mindaz, amit élete főművének tartott Vajúdó parasztvilágban (1974) oly tömören és hatásosan összefoglalt. Ez a mű az író lelke legmélyéről felszakadt vallomás, az egykori és immár fokozatosan, de feltartóztathatatlanul átalakuló falu felidézése; azt a világot idézi meg, melyet „bizalmasan ismer”, melynek képei-mozzanatai a gyermek- és ifjúkor emlékeitől líraivá színezetten merülnek fel emlékezetében. Meggyőződésünk, hogy Dubának ez a műve tudományos és művészi szinten egyaránt európai színvonalon teljesíti alcímében megfogalmazott célját, küldetését: „Jelentés a Garam mentéről”. Méltó helye van Illyés Gyula. Puszták népe; Erdei Ferenc: Parasztok; Veres Péter: Az Alföld parasztsága; Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér és más, immár klasszikussá emelkedett művek sorában. Gyermek- és ifjúkora emlékeit, születése, felnövekedése és eszmélése színterét és történéseit idézik meg életrajzi vonatkozású regényei is. Az ívnak a csukák (1977) és az Örvénylő idő (1982) minden korábbi művénél meggyőzőbben tanúsítják, hogy Duba mindig önmagát, élete fordulatait, meghatározó élményeit dolgozza bele — kellő általánosítás után — műveibe. A legtöbb írása vallomásos jellegű emlékező alkotás. Témája, cselekménye, történései szoros tartozéka élményvilágának. Kifogástalanul ismeri hősei gondolatvilágát (életbölcseletét), környezetét, lét- és magatartásformáit. A Nagybene család és egy faluközösség, a más műveiben is szereplő Füzesnyék élete és tárgyi valósága elevenedik meg ezekben a testes művekben, de a gazdag valóságanyag a fikció elemeivel kiegészülve a Garam menti falu általános érvényű, hiteles körképévé tágul. Duba ars poeticájának fontos mozzanata az a meggyőződése, hogy maradandó művet csak abból a valóságból lehet írni, amit az író bizalmasan ismer, csupán azt a világot
