Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - A 70 ÉVES DUBA GYULA KÖSZÖNTÉSE - Szeberényi Zoltán: A megmaradás írója (esszé)
A 70 éves Duba Gyula köszöntése reprodukálhatja hitelt érdemlően és használhatja mondanivalói közegéül, melyet konkrétan megélt. A személyiség jelenlétét, az önéletrajzi vonásokat, élettapasztalatokat a korszerűség egyik mércéjének tartotta. Napjainkban gyakran megkérdőjelezik ezt a felfogást, Duba azonban egyre rugalmasabban bár, de kitart mellette. Az életrajziként emlegetett regények, különösen a másodiknak megjelent jelentős olvasói és szakmai sikert aratott. Bár az Örvénylő idő nem hibátlan mű, de minden kifogásolhatósága mellett mind tartalmi, mind formai szempontból Duba szépírói pályájának minden korábbinál magasabb fejlettségi fokát jelenti, és mint regény, az író egyik legérettebb alkotása. Nem véletlen, hogy megkapta rá a sorrendben negyedik Madách-díját, s nem sokkal később az „Érdemes Művész” címet. Több mint fél évtized telt el, mire a szülőföld témakörből újabb mű született. Az Aszály (1989) címen megjelenő regény csalódást okozott azoknak, akik „garami” trilógiára számítva az ívnak a csukák és az Örvénylő idő folytatására, a Nagybene Péter sorsát tovább szövő regényre vártak. Az író — remélhetőleg nem véglegesen — lemondott a folytatásról. Új regényt írt, amely témáját, színterét, fontosabb szereplőit tekintve sokban hasonlít a „garami” regények korábbi köteteihez. A mű epikumát, cselekményfolyamát a Gál család sorsa szolgáltatja szigorúan és következetesen beágyazva a falu, Atagyarmata és a faluközösség mozgalmas történetébe. A regényidő határai rugalmasak, az alaptörténet a háborút követő néhány évre szorítkozik, de a narrátor sűrű kitekintéssel él a közeli és a távolabbi múltba és a jelen történéseibe egyaránt. Az események fókuszában a Gál család legénysorba érő fia áll, az ő tudatának retrospektív feltárása, fejlődéstörténete, gazdagodásának nyomon követése adja a mű gerincét. A múltból felidézett emlékek, jelenbeli történések sok-sok epikai leleménnyel, környezet- és életismerettel fűszerezett elbeszélése nyomán megismerjük gyermek- és ifjúkorának családi és közösségi kereteit, egyéni világának, belső valóságának rejtelmeit, a felnőttség felé vezető út örömeit és gyötrelmeit. Az Aszály laza folytatása, cselekményének időben és térben való kitágítása Duba eddigi legnagyobb vállalkozása, az Álmodtak tengert I-II. (1993-94). A nyolcvanas évek végén bekövetkezett váratlan és radikális politikai változások őt is — mint szinte minden gondolkodó embert — számvetésre, önvizsgálatra késztették. Elérkezettnek látta az időt, hogy újból szembenézzen önmagával, mérlegre tegye — most már cenzúra, pártfegyelem stb. nélkül — az elmúlt évtizedek történéseit, életét és munkásságát. Ezt az őszintének szánt szembenézést a regényfolyam műfaji kereteiben vélte megvalósíthatónak. A kor megértését célzó számvetésnek, a múlttal való el- és leszámolásnak szánta művét, amely a maga nyolcszáz-egynéhány oldalával méreteiben is párját ritkítja a szlovákiai magyar irodalomban. Cselekménye 1968 augusztusától a hetvenes évek közepéig, az ún. konszolidációs folyamat tetőzéséig terjed. A több szálból összefonódó, bonyolult, sokszor nehezen áttekinthető regénycselekmény fő sodra Gál és szerelme, Mária találkozásában, házasságában, családi életük eseményeiben bontakozik ki. A minden akadályt — előítéleteket, származási, műveltségbeli különbözőségeket — legyőző szerelem eufóriájában
