Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - A 70 ÉVES DUBA GYULA KÖSZÖNTÉSE - Szeberényi Zoltán: A megmaradás írója (esszé)
A 70 éves Duba Gyula köszöntése Az emberi gyarlóságokra, jellembeli defektusokra, a társadalmi életben megmutatkozó hibákra, visszaélésekre gúnyosan, néha ironikus képsorokban, de mindig a jobbítás szándékával reagál. Módszerének talán legsajátabb vonása, hogy mesteri módon kidomborítja a valóság és a látszat ellentmondásait. A humor fokozását, hatásának intenzitását a helyzetekben rejlő ellentmondások felnagyításával éri el. Az emberi élet, a tárgyi világ fonákságaiban rejlő komikumot szembesíti az értelem világosságával, a legnemesebb emberi érzelmekkel, s mindig az értelemmel párosult érzelmi-erkölcsi értékekre, szépségekre teszi a hangsúlyt. írása gyakran humorba ágyazott lírai vallomás saját démonairól, belső küzdelmeiről, vágyairól. Humorista tevékenységének eredményeit kötetek őrzik (Nevető ember, 1959; Szemez a feleségem, 1961; Na, ki vagyok?, 1965; Baj van a humorral, 1967; Az elrabolt taliga, 1980; Mesélő gyilkos, 1992). A humoros művek impozáns sora ellenére is az a meggyőződésünk, hogy Duba az irodalmi karikatúrában, a paródiában eredetibb teljesítményt nyújt, mint a humoros irodalom más műfajaiban. Az ilyen zsánerű írásai nem csupán szellemes írócsúfolások, hanem szakszerű kritikák. Nem véletlenül nevezik az irodalmi paródiát ábrázoló kritikának, hiszen a komikum eszközei, a torzítás, a nagyítás és mindenféle deviancia közös célja az irodalomkritika elemző-értékelő-leíró tevékenysége eredményeinek humoros eszközökkel való kimondása. Duba pedig paródiáinak legtöbbjében éles szemű kritikusnak bizonyul. Módszere: kiszűrni a művekből a legjellemzőbb vonásokat, az újraköltés során ezeket a groteszk végső határáig felnagyítani, eltúlozni, hogy minél teljesebben, tehát komikusabban kirajzolódjanak, így teljesítve a paródia vagy karikatúra igazi feladatát: az építő-jobbító kritikát. Duba parodista és karikírozó tevékenységének legjobb eredményeit a Káderezés a (zseb)Par- nasszuszon, 1979 című kötet, különösen annak második, bővített kiadása (1981) őrzi. Szerencsés és termékeny fordulata Duba írói pályájának első novellájának megjelenése. Szórványos kezdemények után 1960-ban tette közzé első novelláját. Az Ancsi és Jancsi címen megjelenő írás egy keretes elbeszélés a katonaság-élménykörből. Szokványos, csaknem banális történet, mégis szokatlanul széles és kedvező visszhangot keltett, ami az ismert humorista váratlan műfajváltásának éppúgy köszönhető volt, mint a korszakra jellemző krónikus novellahiánynak A hatvanas évek folyamán aztán gazdag novellatermés bontakozott ki tolla nyomán. Novellái révén tudatosította, hogy kimeríthetetlen élményanyaggal rendelkezik: a szülőföld, a gyermek- és ifjúkor, a paraszti világ, amelyből kiemelkedett, de ahova kitéphetetlen gyökerekkel kötődik. „Minden írói probléma — nyilatkozta —, amely írásaimban munkál, az ösztönök, a szenvedélyek, az értékrend, az erkölcs, valahogy mind a parasztságból származik.” Nem véletlen, hogy legjobb novellái (Elmegy a fiatalúr, Őznyomon, A sánta nyúl, A harmadik helyezett stb.) ebből a témakörből valók. Legjelentősebb novelláskötetei: Csillagtalan égen struccma- dár, 1963; Delfinek, 1966; Ugrás a semmibe, 1971; Angyal vagy madárijesztő, 1975, A nyolcvanas évek folyamán fokozottabb érdeklődést mutat a lelki problémák iránt, s traumák, konfliktusok finom elemzésével és életszerű ábrázolásával gazdagítja műhelygyakorlatát. A kiárusítás délelőtt (1984) című
