Irodalmi Szemle, 2000

2000/5-6 - A 70 ÉVES DUBA GYULA KÖSZÖNTÉSE - Szeberényi Zoltán: A megmaradás írója (esszé)

Á 70 éves Duba Gyula köszöntése

A megmaradás írója

A hetvenedik születésnapi évforduló olyan magaslata az emberi életútnak, ahonnét mát szinte kötelező az értékelő-felmérő visszatekintés, az elszámolás az élet legaktívabb szakaszával. Mi végre vagyunk a földön, mi marad utánunk? Az egyszerű földi halandó talán utódai létének és prosperitásának anyagi biztosításában látja élete értelmét, létének kicsúcsosodását. Az írónak mindezen túl a tehetségével kell elszámolnia önmagának és a közösségnek, amely felnevelte, útjára bocsátotta. Duba Gyula elégedetten, nyugodt lelkiismerettel veheti tudomásul hetvenedik születésnapjának eljöttét. Közel negyvenkötetes életműve tanúsítja, adottságainak és lehetőségeinek talán egyetlen molekuláját sem hagyta elkallódni. Kevés híján fél évszázada írja műveit példaértékű szorgalommal és rendszerességgel. A drámán kívül minden műfajban otthonos, de a legmagasabbra a széppróza — főként a regény — és az esszé terén jutott. Ma már az egész magyar nyelvterületen ismerik a nevét az olvasók, szakmai körökben is súlya van, Sütő András, Szilágyi István, Szász János, Gion Nándor, Galgóczi Erzsébet, Gáli István társaságában tartják számon. Műveinek leggazdagabb forrása a Garam alsó folyása mentén élő magyar paraszti etnikum élete, egykori — ma már csak nyomokban fellelhető — létkörülményei, sajátos kultúrája. Véreiről, a beláthatatlan időből sorjázó földművelő nemzedékekről, a jobbágyokból lett parasztokról, apja, anyja nemzedékéről, egy még háborítatlan faluközösségről rajzol hiteles képet legjobb opusaiban. A „föld-ló-ember” áramkör emberi melegségében élőkről, parasztokról, akiknek „erkölcse a munka, törvénye a föld”, akik az Úristennel és a természettel voltak csupán bizalmas viszonyban, a hatalmat elviselték, féltek tőle, de lenézték, ha lehetett, kijátszották. Róluk szól életművének jelentős része. Mégsem csupán a parasztság írója. Sokoldalú és sok műfajú író. Erről művészi pályájának rövid áttekintése is meggyőzhet bennünket.

Pályakezdése a humor jegyében zajlott, a kezdeti siker hosszú időre meghatározta alkotói irányultságát, írói szemléletét. A hatvanas évek fordulójáig szinte kizárólag a humoros műformákat kultiválja, leginkább humoreszkeket, szatírákat, irodalmi karikatúrákat írt. Később ritkábban művelte, de hűtlen sohasem lett az indulás, az első sikerek műfajához. Humorista alapállását ő maga fogalmazta meg egyik burkolt önjellemzésében: „A nevető ember nem lop, nem csal, nem gyilkol, a nevető ember megértő, elnéző és humanista. Szereti az emberiséget.” A humorista Duba ehhez tartotta magát. Tolla elevenbe vág, de nem okoz fájdalmat, érzéstelenítéssel operálja ki a fogyatékosságokat.