Irodalmi Szemle, 2000

2000/5-6 - ANKÉT - Szalay Adrianna: Megvillan a fény (vers)

Szalay Aclrianna*

Megvillan a fény

Belépek egy valahová, melynek kezdetben határai vannak;

A kilépés tudatában, lehetőségének létezésében, hogy van.

Gyönyörű bíbor virágok vesznek körül, s vakít a nap.

Folytatom a kocka varázslását, és csak a mindennapok

belépésének önmagában rejlő heroizmusát alkotom meg

(a vannak határa igazolására.

Mindenütt zöld és ismerős arcok felém.)

Sokan vagyunk;

Mindenféle határokra való tekintet nélkül, csak úgy szabadon megvillan a fény.

* A szerző az ELTE BTK magyar szakos hallgatója