Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - ANKÉT - Hudák Katalin versei
Hudák Katalin ha... ________ h a azt hinném, hogy magányos vagyok, szelíden súgd fülembe: „én mindig veled maradok" ha arra gondolnék, hogy senki se szeret, biztatón súgd fülembe: „én már régóta szerettelek!” ha néha könnyek közt rágódom bűneimen, kegyelmesen súgd fülembe: „meghaltam érted keresztemen!’’ ha ok nélkül bántanak, ha meggyűlölnek, bátorítón súgd fülembe: „engem hamarabb gyűlöltek!” ha eljön az óra, hogy végleg búcsúzni kell, halkan súgd fülembe: „még ma velem leszel...” örökség anyám szájából fényes, szivá rvá nyszínes gyöngyök hullanak — 5 kiformálódnak a finom, ínynek édes magyar szavak
/
