Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - ANKÉT - Hudák Katalin versei
Hudák Katalin versei 5 régen engem — ahogy más is ma tanított „mondjad, kicsim, szépen: mama" repülni tanított anyám, repülök át az éveken, nyakamban van máig ékem — hordom igazságomat, igazgyöngysorom: magyarságomat szatyromban pedig szegényes faládikó — /Dvőm börtöne kincseim: emlékek, ősök, mosolyok, hitem jelképe, a mustármag és az örök kép, ahogy anyám beszél és közben a gyöngyök a földre hullanak... világ-sír ó, csend, áldott, békés, te édes, gyere, ölelj körül nyugalmaddal, égess, hogy csak szürke hamu maradjon belőlem a földön, lényem benned éljen tovább, s ne fenyegesse többé földi börtön, csak por, holt hamu ragadjon a sárba, s én a magasból nézzek erre a bűnös világra. legyek csak egy apró felhők közül
/
