Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - ANKÉT - Dénes György versei
Dénes György versei Szeme körül bolyhos ködök, átláthatatlan függönyök. Egy perc: falhoz lapul a hát, ingatagnak érzi magát; a láb már rogyva szabadul a nyomorult izmok alól, de a tudat még fölneszei, mielőtt végképp útra kel. Borongás kórházi ágyon Kialszik a láng, a szenvedély gyertyalángja. Nagy sötét árnyak lopakodnak kórházi szobámba. Nyirkos künt az ég, hódara szemerkél, fekszem kínokkal bélelt ágyon. Lelket próbáló estén. Ajkamon sűrű nyák, nyelvemen forró ólom, hervasztó lázakon túl többé már nem csalódom. Uram, ha vagy, s ha itt vagy, igazítsd meg a párnám, nyugodjak békén a kínok nyoszolyáján. Visszaránt egy csillag fénye még Már torzul benned az öröm, formálódik a dolgok néma rendje, már ráfülelsz a telhetetlen csendre, ahogy megállsz a küszöbön. Kezed az ajtó kilincsére téved, de visszaránt egy csillag fénye még, kihűlt virágok hevernek eléd, szívedre száll a lombsötét igézet. Aztán a percek sűrű vére buggyan, a nyirkos álmok lustán gőzölögnek, kristálylegendák összetörnek, s belépsz az ajtón fagyos nyugalommal.
