Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - ANKÉT - Dénes György versei
Dénes György versei Hattyúk éji dala Hallod, hallod a hattyúk dalát az éjen át, barlangi éjen át? Itt zeng belül, esdekel, zokog, és egyre késik hattyú-hajnalod. Talán már el sem múlik ez az éj, nem dereng föl a tengermélyi mély, zokogó hattyúk, emlékek, csodák, űzzétek el a roppant éjszakát! Tavaszi áhítat Cseng a levegő, lelkem fürdik a zenében, kíváncsian fülel a kő, színt kever Isten észrevétlen, ez a teremtés évada, lángok loholnak át a kerten, csilingel a pirók dala, én is a mámor dalát zengem, ahogy a lázas szél forog, a levél fonákjára lebben, a Föld betelten tántorog és piheg egyre édesebben, kezem kinyújtom, füvet tépek, bizsereg bőrömön a fény, megunt énemből kilépek, s megülök a lét küszöbén. Egy darabka gyermekkor Az alkony puhán betakar. Fecskefészeknek hold ül az ereszre. Ott csipognak fényei, árnyai, az ablak alatt virít a cseresznye. Szívemben halk muzsika szól. Repedt emlékeimben él még a gyerek:
