Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - ANKÉT - Švenková, Viera: Fásultság (novella)
Viera Švenková Várta ezt a kérdést, a menye ugyanis későn ér haza a munkából, a gyerekek így kénytelenek beérni a hideg vacsorával. Csak úgy mellékesen, mintha semmi különösről nem lenne szó, mintha mindig lenne elegendő ennivaló, megjegyzi, hogy krumplit süt hagymával és szalonnával. Nem érdekel? Dehogy nem, már megyek is, mondja a fiú, rögtön ott leszek. Az ablakhoz ül és a görbe fát nézi. Ez is olyan, mint ő, még el akar kapni valamit a lenyugvó nap sugaraiból. Szerencsére a fiókokban még fellelhető néhány fölösleges holmi, amiktől megválhat. Az ebédlőben lóg egy nagy fametszet, a munkatársnői vették neki, amikor nyugdíjba ment; ismerték a fákhoz és a hegyekhez való vonzalmát. Gorái férfit ábrázol félrecsapott kalappal a fején, a kezében fokos, és arccal a távolba vesző hegyek felé fordul, a távoli kedvese felé. A fametszeten a rokonok csak nevetnek, de ha majd karácsony előtt pénzzé teszi, kerül az asztalra narancs és dió, s még marad ajándékra is az unokáknak. Az ember nem üldögélhet csak összetett kézzel az üres lakásban a halálra várva. A kémények fölött látható égboltot figyeli, a leveleket, amelyeket a szél a pléhtetejű garázsokra szór, magába szívja a ropogósra sült hagymás-szalonnás krumpli illatát. Amikor az ajtó fölött megszólal a csengő, felriad, mintha villamosáram érné, és izgatottan, sietve kocog ajtót nyitni. Vércse Miklós fordítása
