Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - ANKÉT - Nádas Péter: A szabadság tréningjei (elbeszélés)
Nádas Péter mennyiünket valaminek a hiánya ír körül, ami ugyan minden egyedi esetben könnyen megnevezhető lehetne, de rituálisan nem nevezzük meg. Werthernek nem az a gondja, hogy olyan házas asszonyhoz vonzódik, aki erényessége miatt nem viszonozhatja érzelmeit, hanem az a gondja, hogy hiába forszíroz egy olyan vonzalmat, amit nem érez, ha egyszer olyan vonzalmat érez, amit sem neki nem szabad tudomásul vennie, sem annak, akire vonatkozik. Ha tudomásul vennék, akkor megfelelnének a személyes igényeiknek, de nem felelnének meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a kultúra a nemük szerint támaszt velük szemben. Goethe ennek az összefüggésnek nem az elháríthatatlan tragédiáját mutatja be, nem a tragédiát, melyet minden egyes európai a maga neme szerint átél, kihív és megvalósít, hanem a polgárság ízlése szerint megszerkesztett melodrámáját. Mindenki, aki a saját magán elvégzett öncsonkítás után még életben marad, Wertherként sajnálhatja önmagát. Werther a búcsú olvasmányának van szánva, s az is lett belőle. Goethe sikeresen elbúcsúztatta benne barátaiba szerelmes önmagát. Mit Sturm und Drang, a magára hagyott, felvilágosodott embernek ennyit sikerült elérnie. Biológiai érésével egy időben intellektuális formát ad annak az élethazugságnak, amivel aztán önmaga előtt is legitimálja összes jelentéktelenebb hazugságait. Tragédiáját melodrámaként éli át, mintegy megszelídíti, s miközben tartósítja a tragikus helyzetet, mélyen sajnálja önmagát. A téma még egyszer, immár szomorú és gőgös érettségének szintjén visszatér a Vonzások és választások lapjain, ahol a parképítés gondjai és a cserebomlás elmélete öli meg a tomboló érzelmeket. Goethe hallgatási fogadalmának szentségét az első világháború megtöri, a második világháborúval értelmét veszíti, eltűnik. Camus, Beckett, Mészöly vagy Duras mondatainak „Goethe-tartalma” egyenlő a nullával. Ernst Jünger és Vlagyimir Nabokov az utolsók, akik őrzik szellemét. Miközben földrészek csúsznak össze, egyesülnek, másutt fölhasadnak és szétszakadnak. Nem lehet kérdés, hogy fáj-e. Hogyne fájna. De épp oly közömbös a fájdalom, mint a földrészeké. Vigasz legfeljebb a geofizikában, ha nem is a magyarázat.
