Irodalmi Szemle, 2000

2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - L. Erdélyi Margit: A misztikum valósága és a valóság misztikuma az „Ádám-játékok ban” (elemzés)

A misztikum valósága és a valóság misztikuma az „Ádám- játékokban”

„Mert végre is mi az ember a természetben? Semmi a végtelenhez, minden a semmihez viszonyítva, közép a semmi és a minden között."

(Pascal, 1978. 28.)

A posztmodern hozta felszínre az intertextualitás (a szövegköziség) kérdését, jóllehet az irodalomban ez a jelenség a szövegek újraírása (-olvasása), kapcsolódása és egymásrautaltsága révén mindig érvényesült. Többféle funkciója lehetett, de alapvetően az irodalom és művelődés kontinuitását, a régi és új viszonyulását biztosította/biztosítja folyamatosan a szövegekben. Ismert tény, hogy az európai irodalomtudat két „ősforrást” tart számon a szövegköziségben, az antik kultúrát és a Bibliát. Ez utóbbi az ókori zsidó népnek és az első századok kereszténységének vallásos, illetve részben profán jellegű irodalmi anyagát tartalmazza. A „szent könyvecskék” antológiája, a Biblia, két fő részben tartalmazza a kánont: az Ószövetség és az Újszövetség könyveiben. Művelődéstörténeti jelentőségük vitathatatlan, kisebb vagy nagyobb mértékben befolyásolják a tudományt és művészeteket egyaránt. A Bibliának több fordítását, újrafordítását tartjuk számon, ugyanis ez a legtöbb nyelvre lefordított könyv a világon. A Német Bibliatársaság legfrissebb adatai szerint egyes részeit 2233 nyelvre fordították le, a teljes Ó- és Újszövetség pedig 371 nyelvre van áttéve. Több magyar nyelvű átdolgozott kiadása létezik, a legismertebb azonban a Károli Gáspár-féle református (1590), illetve a Káldi György-féle (1626) katolikus változat.

A „szövegközöttiség” technikái a különböző bibliai történetekhez különböző módon és különböző gyakorisággal nyúlnak vissza. Az emberteremtés, a bűnbeesés, a paradicsomból való kiűzetés tematikája, majd Jézus szenvedéstörténete gyakran illusztrálja az „isteni” és „emberi”, az „égi” és „földi” oppozíció vetületeit. Kitűnő lírai, epikai és drámai szövegek hordozzák a témát a magyar és a világirodalomban egyaránt, mindent befogni monumentális vállalkozás lehetne. Most néhány drámai, illetve drámaszöveg kapcsán vizsgálódunk csupán. Közülük leghatásosabb befogadói élményünk tagadhatatlanul a Madách Imre-i mű, Az ember tragédiája (1860), amely világirodalmi közegben elemezve is zseniális alkotás a teremtésről, a bűnbeesésről, az ember sorsáról. Nézzük előbb ősforrását, a Bibliát:

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására,

L.Erdélyi Margit