Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - L. Erdélyi Margit: A misztikum valósága és a valóság misztikuma az „Ádám-játékok ban” (elemzés)
L.Erdélyi Margit Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket, És azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, Töltsétek be és hódítsátok meg a földet.” (1 Mózes 1) „A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott." (1 Mózes 3, 1983). Ő csábította el Évát, az emberiség első asszonyát, rábeszélte őt, hogy párjával együtt egyen a tiltott gyümölcsből, mert akkor olyanok lesznek, mint az Isten; tudják majd, mi a jó, és mi a rossz. Éva és Ádám bűnbe esett, amiért kiűzetett az Édenből. Az Ember, így elkülönült Istentől, hűtlenné vált saját leglényegibb törekvéseihez: ahhoz, hogy Istenhez hasonló szeretett volna lenni, ahhoz, hogy egybe akart olvadni a világegyetemmel. Bűne miatt nem válthatta ki saját halhatatlanságát, ám kiváltotta saját halandóságát s elidegenültségét; azt a kettősséget, amely végigkíséri életén, azaz, hogy gyarló földi lény lett, mégis örökké Isten közelébe vágyik. Ebből a drámai helyzetből indul, majd folytatódik Ádám és Éva története, vagyis az emberiség története a különböző művészetekben, amikor is a téma szerzők, korok függvényében nyer vonzóbbnál vonzóbb alkotói megoldást. Elsőként, a rövid összehasonlítás célzatával egy 12 század végi misztériumdrámát említünk, amely kéziratos formában maradt fenn. Ez az egyik legrégibb népnyelven alkotott Ádám-játék, amelynek kezdő jelenetében a paradicsomi kígyó (hagyományos értelemben azonos a Sátánnal, az Ördöggel) először Ádámot akarja elcsábítani. Mivel nála kudarcot vall, Évánál próbálkozik. Az első emberpár profán-szép párbeszédben akarja meggyőzni egymást, egyfelől a bűn elutasításáról (Ádám), másfelől pedig a bűnbeesésről (Éva). Ádám: „Ne hagyd, hogy rászedjen a gaz, mert istenverte fattyú az, lázadni akart ura ellen, bitorolni helyét a mennyben.” Éva (miután megfogadta a Sátán tanácsát, vagyis már nemcsak szavakkal érvel, hanem cselekedett is> „Megízlelém. Minő zamat! Sosem volt számban ily falat! Ó, milyen ízű ez az alma? C..)Embernek nincs fogalma. Szemem most tisztán lát egészen, magam mindenhatónak érzem. Ami volt, s ami lesz, tudom, és uraként irányítom. Ne késs, Ádám, szánd el magad, ím itt a legjobb pillanat.” Ádám: „Hiszek neked: olyan vagy, mint én.” (Auerbach, 1985,143. Kiemelés. L E. M.)
