Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Csontos Vilmos: 1999 október 11, A vétkem — erényem (vers)
Csontos Vilmos 1999 október 11. Más, mint a többi őszi nap, — írva van a sors könyvében — A különbség most annyi csak: Fényt gyújt másnak is szemében. Fényt gyújt, biztatót, meleget, Jelzi, érdemes volt élni! A virágzó emlékezet Gyümölcse — ím — kezd beérni... Bátorít, pedig már az est Sötétje vár — utam vége. Vállamról a nehéz kereszt Legyen már helyére téve... — Azért hát ez a mai nap A végső fényt úgy adja meg: Jelezve hosszú utamat, Lássák nyomát, ahol megyek... A vétkem — erényem Miért avult az, ami érthető? — Maga sem tudja — a Modern nagy „ Ő”... Hiszen e vétkem erényem lehet... Milyen egyszerű: kész a felelet. Nagy és igaz mű csak akkor terem, Ha fénylik benne tiszta értelem. Modern, új a ma divatja lehet, Nem őrzi meg majd az emlékezet. Azért magamat arra biztatom: Megszokott mezsgyém el nem hagyhatom! Mert nem avult az, ami érthető! Tudja ezt az is — a modern nagy „Ő”! 1999. IX. 22
