Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Vladimír Páral: Anyaszív (elbeszélés)
Anyaszív anyja testéhez támaszkodott, aki már tehetetlenül feküdt, lehorgasztott fejéhez hajolt, és sürgető hangon mondta: — Értsd meg végre, anyuci, hogy ennek nincs semmi értelme. Fog utánad járni, hogy kifosszon téged, aztán kivégez valamit, mint Stepán, az apja, végül pedig késsel fog rád támadni... — Tudom, tudom. És bocsáss meg nekem, ha még meg tudsz bocsátani — mondta az anyja rekedt hangon. — De ha bajba kerül, odaadok neki mindent, amink még maradt. Abbahagyom a borivást és a cigarettázást. Mily kegyetlen dolog, hogy többet nem adhatok... A csillagok, a virágok meg a gyerekek: ez minden, ami megmaradt számunkra a paradicsomkertből... Sági Tóth Tibor fordítása Körhinta, 1985, tempera
/
