Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ANKÉT - Alabán Ferenc: „A kisebbségi irodalom küldetésének megértéséhez nem legendák és szólamok szükségesek...” (ankét)
ANKÉT volna hatást a kisebbségi közösségtudatra, ne formálta és alakította volna azt. Az önállósulási folyamat része volt továbbá az anyanemzet és a szlovákiai magyar kisebbség kapcsolatának egyre intenzívebbé válása (a fellendülő közös könyvkiadás és további kapcsolatok), amely a hagyományok, a történelmi tudat, a nyelvazonosság kérdésén alapszik. A magyarországi irodalmi tudat a hetvenes évektől már nem csupán a megjelenő szlovákiai magyar irodalmi termékeket tartotta számon, hanem fokozatosan a művek és irányok kritikai áttekintésére is törekedett és idővel egyre részletesebb, árnyaltabb és hitelesebb képet alakított ki erről a kisebbségi irodalomról. A bibliográfiai adatokra és az összefoglaló tanulmányokra hivatkozhatva állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi két évtizedben fokozatosan a kölcsönhatások rendszerének alapjai rakódtak le az anyaországbeli és a szlovákiai magyar irodalom között, a szellemi életre gyakorolt hatások figyelhetők meg, „a kisebbségi írók műveikkel, gondolataikkal, művészi kezdeményezőkészségükkel és magatartásuk erkölcsével jelen voltak a magyar irodalmi életben” (Béládi Miklós). Kisebbségi irodalmunk legjobb alkotásai a kisebbségi kérdés összetett szemléletére kötelezik az olvasót. Azt mutatják meg, hogy a kisebbségi sorsot nem lehet csupán társadalmi kérdésként szemlélni/kezelni, de nem lehet csupán nyelvi oldalról, csak az anyaországhoz fűződő kapcsolatok szempontjából nézni és minősíteni. Akár a dogmatizmust feltételező, akár a romantikusnak mondható nézőpontot előtérbe helyező vélekedés mindenképp leegyszerűsíti a kisebbségi lét lényegének megközelítését. Az irodalom az a kommunikációs közeg és forma, amely komplexen láttatja a kisebbségi létet, mivel önkifejezési, lírai reflexiói és helyzetképei, epikus cselekményei és emberábrázolásai, drámai sorskérdései a társadalmi-etnikai, természeti-lélektani, tárgyi-képzeletbeli világ együttlátásából születnek meg, és jelentik az egyszeriség és egyediség, a sajátosság és különösség összetett és kifejezett formáit. E néhány alkalomszerűen felvetett szempont, motívum és fejlődési tényező meghatározó vonatkozásait volt részem szemlélőként és aktív résztvevőként megélni, megtapasztalni. A személyességet invokáló kérdés tartozéka számomra tehát, elsőfokon: ennek az irodalomnak az élményszerű (olvasás útján történő) megismerése; másodfokon: e kisebbségi irodalomhoz tartozó művek egy részének elemző vizsgálata és értelmezése (mind tanulmányok és kritikák formájában megírva, mind egyetemi előadásokon és szakszemináriumon oktatva). Az önként vállalt feladatok végzésekor tisztázódott számomra, hogy a kisebbségi irodalom küldetésének megértéséhez nem legendák és szólamok szükségesek, nem indulatok és arányt tévesztő elfogultságok kellenek, hanem a valóságra és a valóságos arányokra való érzékenység, mely a kisebbségi önismeret alapja. Ennek az alapnak a megteremtéséhez — ami a kisebbségi közösség és egyén számára egyaránt létszükséglet — csak a színvonalas irodalom felelhet meg, mely a kisebbségi lét és élet valamennyi összetevőjét képes felvillantani. Úgy, hogy arra minden más tudomány- vagy művészeti ág kevésnek bizonyul. Az ilyen önismereti alap képes a bénító kisebbségi
