Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Esterházy Péter: Harmónia caelestis (regényrészlet)
Harmonia caelestis megyeházterem ajtaját betörték, és már-már tettlegességre került volna a dolog, midőn dédapám egy mellékajtón hirtelen kiosonva és hű vadásza által kísérve, kinek nevét nem őrzé a csalárd családi emlékezet, valamint a lármázó választóktól kísérve a visszavonulásra alkalmas helyiség felé rohant; az ajtó előtt azonban utolérték és mentéjének egyik ujját letépték; ekkor a vadász (vadásza) kivont kését eléjük tartotta, s dédapámat az ajtón betolva véget suhintott az üldözésnek. Evekkel az eset után — a pozsonyi koronázási országgyűlésen helyettesítette dédapám a főlovász mestert — a császár különös kívánatára lefestette magát lóháton (erről xilografikus másolatok is vannak), s itt már a megtépett mentéből csinált mellényt viselte, a rojtos szélűt, alias Jancsit.) Egy fekete mellényt kapott Terézia nagynénjétől, amikor az erővel Révay Lajoshoz kényszerült, majd egy vöröset, amikor megözvegyült. („Nincsen öröm bennem, Jánoska. Én tudok terhet cipelni... De hová?... Ez a vidám vörösség, mostantól van... a világban... a családban...”) Kapott Bora nénjétől fehéret, ezernyi egymásba ékelődő kis kereszttel (mintha halszálkás), minekutána egyetlen fiát annak dajkája, a szentdemeteri kastély ablakából — mint mondja a hagyomány —, Gyulaffy Zsófia által felbérelvén, kiejté. A „kis kormos”-t Antónia nagynénjétől nyeré, kinek halálát egy általa szerencsétlenül kifújt gyertya okozta, melynek lángja főkötőjébe és ruháiba kapva testét helyenként úgy összeégette, hogy kínosan múlt ki; arcképe megvan Pozsonyban, István rokonunknál. Édesanyjától kapta a „mária-teréziát”, nehéz, vörös bársony darab, melyet oly átható, édeskés izzadságfelhő övez, hogy nagyapám kizárólag tömegben hordta (választás, körmenet). (Tehát: a dédapám édesanyjának a szülei kezdetben protestánsok voltak, de aztán az apa a katolikusok hitére tért, s hogy leányát, aki akkor Teleki Sámuellel, a későbbi kancellárral járt jegyben, is oda téríthesse, Mária Terézia királynő megegyezésével Örményesről, az ellenálló — és még folyvást protestáns — anya karjaiból kiragadva katonai hatalommal Bécsbe hurcolászta, ahol az udvar színe előtt a lány ünnepélyesen katolikus hitre tért; mind a további kiképeztetésről, mely gróf Michna Mihályné palotahölgy felügyeletével történt, mind a férjhezmene- telről a királyné személyesen gondoskodott; e gondoskodás nyomán jutott a család birtokába egy ruhaneműt tartalmazó, császári jelvényekkel díszített láda, valamint az aranyos kocsi, vörös bársonyborítású ülőpárnákkal; így.) A testvérek is lerítták mellényadójukat; Alajos-Fidelistől való a „szíjjas”. (Ő, mint zászlótartó az Alvinczy ezredében, részt vett a cuneo-i vár ostromában, a rohamhoz önként ajánlkozott, ennek ellenére a vállát keresztüllőtték, és az ellenség elfogta; mint fogoly a várban gyógyult föl, és annak feladása után kiszabadult; itt, mint családi körben gyakran említette, az éhség gyötrelmeit gyomruk köré szorított szíjjal enyhítették; így.) László, ki teljes életében távol tartotta magát a nőktől, szűzies életet élt, és az atyja által alapított értékes érmegyűjteményt számos értékes példánnyal gyarapította, Metternich bizalmát bírván, a herceg megbízásából, a császári titkos levéltár oklevelei nyomán, egy érdekes munkát dolgozott ki, mely a Partium viszonyait taglalja roppant sajátságos szempontból (másolata az oszlopi könyvtárban); nos: a mellény a Metternich kommendálta szabó (Singer) munkája, fekete-sárga selyemholmi,
