Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Föld, föld - Halotti beszéd (vers)
Márai Sándor műveiből A „pillangó”, a „gyöngy”, a „szív” — már nem az, ami volt, Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt És megértették, ahogy a dajkaéneket A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg. Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké, A gyerekeknek Toldit olvasod, és azt feleli: oké. A pap már spanyolul morogja koporsónk felett: „A halál gyötrelmei körülvettek engemetL” Az ohioi bányában megbicsaklik kezed, A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet. A tirréni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát, Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát. Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon, A tested is emlékezik, mint távoli rokon. Még felkiáltasz: „Nem lehet, hogy oly szent akarat... ” De már tudod! Igen, lehet... És fejted a vasat Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már. Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár. A konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét, Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét — Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby Fényképe áll az asztalán. Ki volt neki Ady? Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme? „Az nem lehet, hogy annyi szív...” Maradj nyugodt. Lehet. Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú üzenetet. Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál, Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál. Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek. Még azt hiszed, élsz?... Valahol?... És ha máshol nem is, Testvéreid szívében élsz?... Nem, rossz álom ez is. Még hallod a hörgő panaszt: „Testvért testvér elad...” Egy hang aléltan közbeszól: „Ne szóljon ajakad...” Egy másik nyög: „Nehogy, ki távol sír e nemzeten...” Még egy hörög: „Megutálni is kénytelen legyen.” Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől: miért? Vagy: „Rosszabb voltam, mint ezek?...” Magyar voltál, ezért. És észt voltál, litván, román... Most hallgass és fizess. Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz Egyszer kiás egy nagy tudós; mint avar lófejet, A radioaktív hamu mindent betemet.
