Irodalmi Szemle, 2000

2000/1-2 - MARGÓ - Cúth János: A szálak Hawaii-ra vezetnek

MARGÓ ismerkedtünk a művészi hajlamra utaló, eredeti ízléssel összeállított berende­zéssel, s egyszer csak mit látok! Csupa magyar könyv, kalocsai, sárközi és buzsáki hímzések, mindenféle magyar népi használati eszközök: kolomp, hímzőráma, rokka, csavaros könyvsajtó „Budapest” felirattal. Igen, Robin barátunk felesége, Klárika Budapesten született, méghozzá ugyanabban a városrészben, amelyben édesanyám! Szinte káprázott a szemem, de mit részletezzem, büszke voltam, no! Pedig előttünk volt még a Grand Canyon, a kaliforniai kék ég és Hawaii. Ez utóbbi már Polinézia, a létező paradicsom, az álohé (szeretet) országa (szigete), számunkra teljesen idegen, egzotikus vidék... Csaknem félnapos repülés után landolt a gépünk a Hawaii szigetcsoport Maui szigetén, pontosabban Kahului-ban. Még talán nagyobb áhítat fogott el, amikor e földre léptem, mint amerikai földet érésemkor. Ma is álomszerű emlékként él bennem az élmény, olyannyira távol esik a kelet-közép-európai élettapasztalattól. Lépésről lépésre kísértett a természet bőkezű áldása. Hiszem, hogy az ember szépérzékét és túltengő igényeit sehol a világon nem elégíti ki a természet olyan bőkezűen, mint itt: a partok mentén a képeslapokról ismert steril tiszta föveny, érdesen suhogó pálmafákkal. A sziget belseje felé haladva mindenütt üde zöld fű, káprázatos orchidearengeteg, cukornádültetvények eukaliptuszok és ciprusok által közrefogva. Minden virul és illatozik. Napköz­ben a mélykék égről kitartóan tüzel a Nap, éjszakánként esik az eső, öntözni tehát nem kell, a mennyei rézsia gondoskodik a részletekről is. Mindez tahin nem is véletlen, hiszen a monda szerint Maui istenség volt az, aki felfedezte és az embereknek adta a szigeteket... Jókedvében tehette... Az idelátog-itó idegenek számára a kialakított tisztásokon lampionfüzérek között, virágkcszo- rús bennszülöttek mutatták be szertartásaikat jó hangzású, egzotikus zene kíséretében. Persze volt ott „modernség” zenében, építészetben és öltözködés­ben is, több mint amennyit feltételezni lehet. Érdekes, hogy idehaza, hallgatva az ott megragadott dallamokat, még évek múltán is érezni véltem azt az illatot, amely ott, Maui-n a zenével együtt áradt szerteszét, s valószínűleg a frangepánia illata érvényesült benne leginkább. Makawao és Kokomo érintésével értük el aznapi úticélunkat, Olindát, melynek közelében ananász- és papájakertek között találtunk rá amerikai ismerősöm nyaralójára. Mindent előkészítettünk a pihenésre, de engem nem hagyott nyugton a telefon. Címjegyzékemben szerepelt egy nyelvkutató neve, aki Hawaii-on él. Gondoltam, ezt az alkalmat nem szalaszthatom el, hiszen korábban hiába kerestem őt levélben, még az ausztráliai címén, akkor még nem tudván, hogy időközben áthelyezte székhelyét Hawaii-ra. Rövid keresgé­lés után megvolt a név, mellette a telefonszám, s a cím: Dr. Vámos-Tóth Bátor, Honolulu, Hawaii stb. Késedelem nélkül tárcsázok, a telefon kicseng, egy finom kattanás, és bejelentkezik Vámos doktor. Nem ismertük egymást, ezért a kissé ünnepélyesre és hosszúra nyúló bemutatkozást követően kerülhetett csak sor Vámos doktor tevékenységének részletezésére... íme a nyelvtudomány megszállottjának elképzelései, eredményei, nem utolsósorban pedig példája: Vámos doktor munkájának jobb megértése végett vissza kell kanyarodni az ősnyelv kérdéséhez Az ősi világnyelv gondolata nem új, hiszen az Ószövetség is ezt írja: „Mind az egész Földnek pedig vala egy nyelve és egyféle beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents