Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - MARGÓ - Cúth János: A szálak Hawaii-ra vezetnek
MARGÓ ismerkedtünk a művészi hajlamra utaló, eredeti ízléssel összeállított berendezéssel, s egyszer csak mit látok! Csupa magyar könyv, kalocsai, sárközi és buzsáki hímzések, mindenféle magyar népi használati eszközök: kolomp, hímzőráma, rokka, csavaros könyvsajtó „Budapest” felirattal. Igen, Robin barátunk felesége, Klárika Budapesten született, méghozzá ugyanabban a városrészben, amelyben édesanyám! Szinte káprázott a szemem, de mit részletezzem, büszke voltam, no! Pedig előttünk volt még a Grand Canyon, a kaliforniai kék ég és Hawaii. Ez utóbbi már Polinézia, a létező paradicsom, az álohé (szeretet) országa (szigete), számunkra teljesen idegen, egzotikus vidék... Csaknem félnapos repülés után landolt a gépünk a Hawaii szigetcsoport Maui szigetén, pontosabban Kahului-ban. Még talán nagyobb áhítat fogott el, amikor e földre léptem, mint amerikai földet érésemkor. Ma is álomszerű emlékként él bennem az élmény, olyannyira távol esik a kelet-közép-európai élettapasztalattól. Lépésről lépésre kísértett a természet bőkezű áldása. Hiszem, hogy az ember szépérzékét és túltengő igényeit sehol a világon nem elégíti ki a természet olyan bőkezűen, mint itt: a partok mentén a képeslapokról ismert steril tiszta föveny, érdesen suhogó pálmafákkal. A sziget belseje felé haladva mindenütt üde zöld fű, káprázatos orchidearengeteg, cukornádültetvények eukaliptuszok és ciprusok által közrefogva. Minden virul és illatozik. Napközben a mélykék égről kitartóan tüzel a Nap, éjszakánként esik az eső, öntözni tehát nem kell, a mennyei rézsia gondoskodik a részletekről is. Mindez tahin nem is véletlen, hiszen a monda szerint Maui istenség volt az, aki felfedezte és az embereknek adta a szigeteket... Jókedvében tehette... Az idelátog-itó idegenek számára a kialakított tisztásokon lampionfüzérek között, virágkcszo- rús bennszülöttek mutatták be szertartásaikat jó hangzású, egzotikus zene kíséretében. Persze volt ott „modernség” zenében, építészetben és öltözködésben is, több mint amennyit feltételezni lehet. Érdekes, hogy idehaza, hallgatva az ott megragadott dallamokat, még évek múltán is érezni véltem azt az illatot, amely ott, Maui-n a zenével együtt áradt szerteszét, s valószínűleg a frangepánia illata érvényesült benne leginkább. Makawao és Kokomo érintésével értük el aznapi úticélunkat, Olindát, melynek közelében ananász- és papájakertek között találtunk rá amerikai ismerősöm nyaralójára. Mindent előkészítettünk a pihenésre, de engem nem hagyott nyugton a telefon. Címjegyzékemben szerepelt egy nyelvkutató neve, aki Hawaii-on él. Gondoltam, ezt az alkalmat nem szalaszthatom el, hiszen korábban hiába kerestem őt levélben, még az ausztráliai címén, akkor még nem tudván, hogy időközben áthelyezte székhelyét Hawaii-ra. Rövid keresgélés után megvolt a név, mellette a telefonszám, s a cím: Dr. Vámos-Tóth Bátor, Honolulu, Hawaii stb. Késedelem nélkül tárcsázok, a telefon kicseng, egy finom kattanás, és bejelentkezik Vámos doktor. Nem ismertük egymást, ezért a kissé ünnepélyesre és hosszúra nyúló bemutatkozást követően kerülhetett csak sor Vámos doktor tevékenységének részletezésére... íme a nyelvtudomány megszállottjának elképzelései, eredményei, nem utolsósorban pedig példája: Vámos doktor munkájának jobb megértése végett vissza kell kanyarodni az ősnyelv kérdéséhez Az ősi világnyelv gondolata nem új, hiszen az Ószövetség is ezt írja: „Mind az egész Földnek pedig vala egy nyelve és egyféle beszéde