Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - MARGÓ - Cúth János: A szálak Hawaii-ra vezetnek
MARGÓ gyilkosok tovább virulnak és működnek, s mi akkor miért panaszkodunk, hogy rossz a színház? * Milyen ma a magyar színház egy ma már kívülálló szemével? — Pályi Andrásnak tökéletesen igaza van, amikor gleichschaltolt magyar színházról beszél. Még az osztrákoktól örököltük ezt az uniformizált magyar színjátszást. Ha ma bemutatják tíz helyen A néma leventét, bárhol össze lehetne kapcsolni egy-egy előadást, észre sem vennénk, hogy egy másik előadásba léptünk át. * S a jövő kisebbségi színháza? A színházról most megjelent lexikonban a leggyakoribb szó a pályamódosítás, még 1999-ben is. — Csodálkozik rajta? Hol van a fiatal nemzedék, amely még lázadni is képes? S ha már a fiatal színészek sem lázadnak, ki fog akkor? A fesztiválon is szinte csak a múltról esett szó, Czajlik Józsefbe és Varga Emesébe még a a szót is belefojtották. Két lehetőségük marad Vagy alkalmazkodnak, vagy elhagyják a pályát. Ma ugyanazok irányítják a színházainkat, ugyanazok a hangadók, akik valaha. Semmi sem történt, csak átszálltak a varjak egy másik fára. CÚTH JÁNOS A szálak Hawaii-ra vezetnek A kaliforniai Pebble Beach fantáziapalotákkal csipkézett szakaszán vagy San Francisco hivalkodó negyedein végighaladva, az ember nem koncentrál automatikusan a látottak magyar vonatkozásaira. Pedig az őriztetett milliomos negyed névtábláin is egyre-másra bukkannak fel a „Tokaji”, „Banai” stb. nevek, és tudott dolog, hogy még San Francisco jellegzetes szárnyas gúla alakú felhőkarcolójának tervezőgárdájában is dolgozott magyar tervező. Eleinte még sértett is a mondás, miszerint indiánt nem találni mindenütt, de magyart igen... Csóválgattam a fejem, valahányszor eszembe jutott e méltatlannak tűnő hasonlat. Vendéglátóm, Kovács József, aki Dunamocson született, később onnan került Komáromba, ma pedig Kalifornia talán leggyönyörűbb tartományában, Carmel Valley-ben él családjával és fogtechnikusként dolgozik — ő mondta: „Nincs ezen semmi csodálnivaló. Te is magyar vagy, én is az vagyok, holnap meglátogatjuk Berkeley-ben Bábi Ferit, a kolbászgyárost, aztán az egyik nap átugrunk a kollégámhoz, aki nem is fogtechnikus, hanem foggyáros. Úgy hívják, hogy Hites Gyuri. Majd elmeséled neki, vannak-e még halak a gútai kanálisban, s állnak-e még az évszázados nyárfák a gútai úton, Komárom felől, mert álmatlan éjszakái vannak ez irányú tájékozatlansága miatt... Gyuri ugyanis Gútáról jött Kaliforniába, örülni fog az „élő” híreknek. A rákövetkező napokban aztán volt szerencsém nagyobb területeket is bejárni. A kísértés továbbra sem szűnt meg: Egyik angol barátunk kölcsönadta lakása kulcsát, hogy ott, pontosabban San Jóséban, útközben megállhassunk. Úgy is történt. A ház üresen várt bennünket. Választottunk magunknak szobát,
