Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tőzsér Árpád: Jadviga vánkosa
Könyvről könyvre módosulása mennyire a fordító s mennyire a szerző műve. Csak annyit tudhatunk, hogy a szlovák fordítás szövege kb. húsz könyvoldallal több, mint az eredeti szöveg. (Ez a plusz húsz oldal szinte teljes egészében Misu kommentárjainak a terjedelmét növeli.) S ilyen nagyméretű szövegi beavatkozás a fordító részéről nem képzelhető el. Az a valószínűbb, hogy a magyar eredeti mű és a szlovák változat eltérései a szerzőnek köszönhetőek. (Aki természetesen maga is beszél szlovákul, nem okozhatott neki problémát a „hozzáírás”. Az olvasót tájékoztatandó viszont ezt egy szerkesztői megjegyzésben nem ártott volna közölni.) Elmondhatjuk tehát, hogy a szlovák fordításban Misu szerepe egyrészt letisztult, másrészt fontosságban megnőtt. És hogy mindez az egész mű javára szolgált. S nem kismértékben az így megújult Misunak köszönhető, hogy a Jadvigin vankúšik nem is annyira fordításnak, mint eredeti, szlovák nyelven megírt műnek hat. A hungarizmusok benne nem az eredeti mű, hanem az alapszövegül szolgáló naplók és egyéb dokumentumok magyar nyelvére utalnak, s így a magyar Jadviga interlingvalitása intertextualitássá szelídül — talán megint csak az egész mű javára, hisz — ismerjük be — még az irodalmilag művelt magyar olvasó sem egészen érti, hogy miért kell neki a sok — számára érthetetlen — szlovák szövegen átvergődnie, mikor e szövegek magyar jelentését úgyis megtalálja a lábjegyzetekben. Úgy véli — s talán nem is egészen alaptalanul —, hogy a kevesebb itt is több lett volna, azaz az egzotikumként funkcionáló idegen nyelvi anyagot, a „végzet” rejtélyességét, a „balladai homályt” növelő szlovák szövegeket a jelzés szintjén is elég lett volna alkalmazni. A Kalligram szlovák Jadviga ja egyébként — a borítóját s az általános kivitelezését illetően — a megszólalásig azonos a Magvető Kiadó ős-Jadvigá- jával. Bizonyára nem véletlenül. A pozsonyi kiadó feltehetően szintén azt akarta ezzel az azonos külsővel érzékeltetni, amit az én írásom megkockáztat állítani: Závada Pál Jadvigin vankúšik c. műve nem pusztán fordítása a Jadviga párnájanak, hanem — a szerzőnek s a vele együttműködő műfordítónak köszönhetően — az eredetivel egyenértékű, sőt azt, bizonyos vonatkozásokban talán meg is jobbító új Jadviga-regény. (Pál Závada: Jadvigin vankúšik. Fordította Renáta Deáková. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 456 oldal, kötve 349,- szlovák korona)
