Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - Z. Németh István: Ezredvég, Vízió délután négykor, Már csak a vers maradt, Játék délután kettőkor (versek)
Z. Németh István versei Már csak a vers maradt Részeg éj, éhes kutyák marják egymást a kövér hold alatt, ha vágtat a szél, megvadul tőle a máskor lassú pillanat. Már csak a vers maradt, te elmentél, s a rideg várótermek csendben találgatnak, a sors majd, mely vonattal lep meg. Részeg éj, kalauz talpig fehérben, látszik egy szellemutason: poggyásza penészes eszme, megdőlt elmélet és némi unalom. A por kígyóvá lesz, bokádba mar, múltadat helyetted vedli. Most kéne rumból és mézből és vérből valami italt keverni. Játék délután kettőkor Lerombolom és felépítem magam. Most épp önmagamban nem vagyok jelen. Jeltelen sír a szem: benne mennyi látvány fekszik jól őrzött rejtekhelyen. Rossz versek palotáit az idő csontig rágja. Víziók medencéjében poshadt víz ragyog. Bőrömön december, húsom fagypont alatt: én a halálfélelem vagyok. Radar- és röntgenképeken keresem őt. Vallanak róla balladák, törzsi énekek. Kisujjam körmére égett a fényképe, és szelleme éjjel az ágy fölött lebeg. Az agy sárga zsírja nem bírja érteni. A szív recsegő erei sírnak gondolatán. Megismersz? Nem vagyok Igen, se Nem, én vagyok a holtbiztos Talán.
