Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ARCOK ÉS MŰVEK - Bohár András: Aleatória vagy a vég-leges irány (nélküliség) (tanulmány)
Arcok és művek kiterített/ lábnyom, ha/ megtudja/ hogy szeretem/ kihull/ harminckét/ vasfoga). Ezeknek mintegy ellenpólusaként jelennek meg — megtartva a többféle értelem kivetülését — a fekete téglalapokba írt szövegek. Az egyneműsítésre, azonosságra való törekvés (véletlenül ha két szó összejátszik) és a poétika bizonyosság (csontok sziklái közt az emlékezés szerpentinjei kanyarognak) együttesen biztosítják azt a viszonyítási pozíciót — a maguk dinamikájában, amihez képest a mindenkori de-strukció teljesítménye megjelenhet előttünk. Fontos a nagy szövegtesteket magukba fogó pozitív írásképpel föltűnő téglalapok (fehér és szürke alappal), ahol a poétikai narráció időben is lejátszódó pillanat-kapcsolatai kapnak teret. Azt minden egyes lap-költemény esetében külön elemezhetnénk, hogy a negyedik vizuális toposz, a variációs és aletorikus rendben megjelenő verssorjázások, milyen viszonyban állnak az előző három vizuális kép-toposszal, s annak poétikai jelentéstartományával. (szöveg és kép-toposzok egymásrajátszásai 6.) Eddig az egyes nyelvi, képi elemeket vettük sorra. Ám már ebből is kitetszhetett, hogy az Aleatória a szöveg- és kép-toposzok egymásra vonatkoztatásait kitüntetetten kezeli. Valamit egy-bejátszani, követhetőbbé tenni a szöveget, mintegy megerősíteni a vizuális kiemelésekkel azt, amit az észlelés és érzékelés nyomán mindennap tapsztalunk a körülöttünk lévő világban, mivel a lineári írásrend, s vonalversek ettől a kéznél levő adottságtól távol, absztrakt formában sorjáznak elénk. Cselényi költészetében ez a szándék már a Krétakor és a felen és történelem könyveiben is jelen volt, ám akkkor még csak az újrastrukturálás jegyében jelentkezett mindez (általában meghagyva az eredeti vers avagy szöveg jelentésegységét). Ez módosult a Téridő-szonáta szakaszokat és sorokat egymásra vetítő megmutatkozásaival, majd a Kiegészítések Hérakleitoszhoz könyv 4 részében A megíratlan költemény már az azt követő munkák poétikai-tipográfiai jellegzetességeit mutatta. Amelyek hol szigorúbban, a filozófiai és poétikai háttér át-tetszőségét előtérbe helyezve mutatkoztak meg (A megíratlan költemény, Acetilén ágyak, Az eggyé vált sok/k), hol pedig magának a poétikai erőtér sugárzását mutatták (Elvetélt szivárvány). Ha mindezeket az előzményeket figyelembe vesszük, akkor döntő változásként értékelhetjük az Aleatória teljesítményét. S hogy ennek a változásnak az előzőeken túl még egy fontos jellegzetességét megvilágítsuk, szükséges, hogy úgy szemléljük ezeket a képeket, hogy azok az értelemzés ellenrőzései lehessenek9. A szöveg-toposzok és kép-toposzok egymásrajátszásaként szemlélt munkák (jelen esetben Cselényi vizuális költeményei) nemcsak a már jelzett szövegből vagy vizualitásból való kiindulást, a kettő szembesítését teszik szükségessé, hanem az alkotó lehetséges nézési-értelmezési pozíciójának és a befogadói aspektusból adódó szembesítést is előhívják. Mindezt a következő, a III. Soknyomozó történelem 3/3/3 darabja kapcsán láthatjuk. (Lásd az 5. sz. mellékletet)
