Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ARCOK ÉS MŰVEK - Bohár András: Aleatória vagy a vég-leges irány (nélküliség) (tanulmány)
Arcok és művek A VERSET? KINEK? nyilvánvaló megszólítása és a nagybetűs kiemelés jelzi a szerzői szándék jellegzetességét. Erre érkeznek szimbolikusan-áttételes válaszként a fekete téglalapba rótt sorok (e föld itt európa/ lég közepén már/ évmilliók óta). Majd rögtön a fölfelé pillantó szem olvasssa a másik fekete téglalap konkrécióit (germánok kvádok/ rómaiak hunok/ avarok szlávok). Majd a fenti fehér téglalap a szürreális létszituáció és költészeti beállítódást jelzi, a VERSET? kérdésre adható egyedi feleletet. Nyitva hagyva a mindenkori másik, a KINEK? helyét, s egy újabb szövegkép felé utalva a szemet olvassuk az újabb variációt. Ha ezt az egyik lehetséges szerzői szándékot végigkövettük, akkor azonosulhatunk is ezzel az olvasási-nézési folyamattal, de másodjára már kérdéseket is fogalmazhatunk meg. Miért tartja fontosnak a poétikai státus és saját megnyilatkozásának el-ismertségét Cselényi? Miért utal mindig arra a bizonyos téridőbeni egyszeri megmutatkozásra (történeti, kulturális, egzisztenciális), aminek csak a virtuális esélyei adottak, ha jobban szembesítjük a tényeket az ideákkal? És lehetne még sorolni a kérdéseket. Egészen odáig, hogy mit is jelent a végletes iránynélküliség, és hogy az Aleatória végül is elsődlegesen statikus művét, hogyan lehetne dinamizálni? Dinamikus olvasó-néző-értelmezésekkel? Plussz technikai és intermediális eszközökkel? (a kép- és szöveg-toposzok szétszéldései- radikális gesztusok 7) Nem véletlen, hogy kérdésekkel fejeztem be az előző áttekintést, mikor a kép- és szöveg-toposzok egymásra vonatkozásait kíséreltem meg egybefogni. Mert ez az egybefogás csak annak árán valósítható meg, ha végül egy radikális gesztussal ismét szétszedjük és szétszórjuk a képszöveg avagy szövegképele- meket. Az Aleatória logikájának föl-fedésére tett kísérleteket így most befejezettnek nyilvánítjuk. S két választást kínálunk. Újabb saját nézési-olvasási stratégiák kialakítását. Vagy az újraalkotás izgalmas játékába való belefeledkezést. Hogyan jellemezhetnénk a szétszéledési stratégiát? Az egyik javaslat: az absztrakt kép-formák szövegfoltok átformálására, új amorf és organikus formák beiktatására irányulhatnak. A másik meglátás a de-strukciós folyamat láttatásához kapcsolódna. Maguknak a szövegeknek a lebontását, elemekre való szétszedését jelezhetné ez a mozzanatsor. Harmadjára az előző eljárás visszajátszását említhetjük. S végül ezek szintézisét egy intermediális közegben. Ezt a négy lépést gondolatban vagy a valóságban mindenki kipróbálhatja például a II. A megíratlan költemény 1/2/3 darabjával. (Lásd a 6. sz. mellékletet) Mindezeket szem előtt tartva azonban megnyugodhatunk affelől, hogy Cselényi László már réges-rég egy másik variáción dolgozik, s neki és
