Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ARCOK ÉS MŰVEK - Bohár András: Aleatória vagy a vég-leges irány (nélküliség) (tanulmány)
Arcok és művek téglalapban (Ki itt belépsz..), alatta az érzelmek és hiányuk jelzése fehér téglalapba ágyazva, majd melllette szürkében, bár nevesítve, a névtelen-sorsta- lan élet dialógusmetszete. Az itt jelzett foltokban megtaláljuk a de-strukciót, tisztítás nyomait, m még konkrét utaltságokkal. A három nyolcsoros variációban (ahol mint az előző kötetekben is a betűk tipográfiái adnak eligazítást az olvasásban) pedig már a poétikai kreáció szétfújja a de-strukció által megtisztított helyek maradék-nyomait, és előttünk áll a mozaikkép Amihez hozzáilleszthetőket találunk az előző és a következő oldalakon egyaránt. (szöveg-toposzok újra-élesztése 4.) Hogy ez az újraélesztés, a halott toposzok poétikai feltámasztása miként zajlott, arról iránymutatást adhatnak az egyes fejezetcímek szimbolikus utalásos értelmezései. Mindez két etapot jelöl ismételteten. Elsőként az elkülönülést mutatjuk be, hogy milyen kindulópontként jöhetnek számításba az egyes fejezetek kapcsán, majd az egybekapcsolódás lehetőségét mutatjuk ki. Az I. Krétakor az emlék- és történelemelőttiség auráját, a II. Kiegészítések Hérakleitoszhoz a görög physis fogalom lehetséges aktualitását, a III. Téridő-szonáta az univerzalitásra és teljességre törő ember felröppenését, a IV. Sokknyomozó történelem a század különböző kataklizmáinak eredetét, míg a IV. Acetilén ágyak az egyik lehetséges okot helyezi fókuszába. Majd a középpontból kifelé haladva az IV. Az eggyé vált sok/k a világban lévő redukciók drasztikumát érzékelteti, majd ismét föltűnik a III. Sokknyomozó történelem újabb nézőpont szerint, mintegy rájátszva ugyanennek a fejezetnek a lehetséges visszafelé való értelmezésére, a III. Elvetélt szivárvány ciklusára. Ezt követi ismét a teljesség igényével előálló II. Téridő-szonáta változat, majd immáron az egész könyv kontextusára vonatkoztatva a II. A megíratlan költemény megírt változata jelenik meg, amely egyúttal jelzi a középpontból peremre futó olvasás-nézés végét, ám egyben utal a körkörös olvasás következő ciklusára, azaz a kezdő oldalon megjelenő I. Krétakor darabjára. Most figyeljünk a III. Téridő-szonáta 3-1-2 költeményére (Lásd a 3- sz. mellékletei) hogy itt milyen halott metaforák, szövegtoposzok élednek újjá a megváltozott kontextus következtében. A lap bal sarkában nagy árnyékolt betűkkel a KIRAKATOK V ALL AT ÓSZOBÁI FELIRATRA FIGYELHETÜNK. Ez kettős kontextust jelöl. Egyfelől a kirakatokat és azok utalós jelenségvilágát, másfelől az erre érkező mindenkori reflexió igényét. Ehhez a koordináta-rend- szerként is felfogható tipográfiai alakzathoz viszonyítható az a fekete ellipszis, amiben egy töredékszöveg található. így a nyelvi megformáltság és a korrespondencia eliminálása egyszerre adhatja meg az izgalmas kiegészítési játékot, amelyre csak egyszer találunk példát ezen kívül az IV. Eggyé vált sok/k fejezetében (4-4-3). De maradva ennél a költeménynél, ezt kiegészíthetnénk az alábbiak szerint is, ekképpen megsokszorzva az amúgy is számos jelen- téstulajdonítási lehetőséget: halál-házon narancs-f ény elmúlhat ki ben
