Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - FÓRUM - Fónod Zoltán: A szlovákiai magyar könyvkiadás 50 éve
FÓRUM újra rá, hogy kisebbséginek, még inkább magyarnak lenni Szlovákiában továbbra sem könnyű. Az Új Szó megjelenése, a Csemadok megalakulása és a magyar sajtótermékek fokozatos kiadásával egy időben szükségessé vált a magyar könyvkiadás megindítása is. Ennek egyik szorgalmazója az a Magyar Bizottság volt, melyet 1948 végén az S2LKP KB mellett szerveztek tanácsadó szervként. Miként irodalmunk és sajtónk, ugyanúgy a könyvkiadás is jelentős hátránnyal indult. Hisz a magyarságot sújtó intézkedések miatt az értelmiség nagy része Magyarországra települt át, így a sajtó és az irodalmi élet megindítása alig néhány íróra és kezdő toliforgatóra várt. A szervezett magyar könyvkiadás 1949-ben indult. Első hírnöke a Pravda Könyvkiadó Vállalat keretében szervezett Magyar Könyvtár volt, mely 1949 és 1952 között működött. Jellemző a korabeli viszonyokra, hogy a Magyar Könyvtár első felelős szerkesztője (Stern Sára) korábban irodai gépíróként működött. Az első munkatársak között találjuk Balassa Eleonórát, Sima Ferencet, Czagány Ivánt, Walla Frigyest és Tóth Tibort, majd 1952-től Hubik Istvánt. A hozzáférhető kötetek alapján azt mondhatjuk, a tevékenység főleg politikai jellegű kiadványokra, valamint a szovjet, cseh és szlovák művek fordítására korlátozódott. 1950-ben a szerkesztőség egyik legnagyobb vállalkozása Petőfi Sándor Válogatott verseinek a kiadása volt. 1949-ben 6 művet, 1950-ben 13-at, 1951-ben 25 művet jelentettek meg. A fordítások mellett hamarosan feltűntek a magyar szerzők első művei is. Egri Viktor (Sovánka, 1950), Szabó Béla (Az első ajándék, 1951) és Dénes György (Magra vár a föld, 1952) kötetei voltak az első fecskék. A Magyar Könyvtár megszervezése előtt — az egyes tárcák megbízásából — több szlovák kiadó (Pravda, Práca, Tatran, a későbbi elődje) vállalták a magyar nyelvű kiadványok, főleg politikai brosúrák megjelentetését. Erre az időszakra esik az elmúlt félévszázad egyik legjelentősebb nemzetközi intézményének, a közös könyvkiadásnak a beindítása is. A körülmények kényszere, mindenekelőtt a Csemadok élénkülő tevékenysége és a magyar írók ösztönzése alapján 1953-ban megalakult az első önálló magyar könyvkiadó, mely a Csemadok hatáskörébe tartozott. A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó megszervezése a kisebbségi magyar irodalom fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű volt. Szerkesztőgárdája a Magyar Könyvtár munkatársaira épült. Mindjárt az első évben 47 művet jelentettek meg. Ez a műszám éveken át elérhetetlen volt. Csak a hetvenes évek vége felé a Madách Kiadónak sikerült állandósítani ezt a tételszámot. A rekord 1977-ben született, 52 művel, majd 1980-ban tetőzött — 53 kiadvánnyal. Ez már a Madách Kiadó tevékenységének a sikerét jelezte. Súlyos veszteségként könyvelte el a kisebbségi kultúra, hogy 1956-ban az önálló magyar kiadót — adminisztratív döntéssel — beolvasztották a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadóba, a későbbi Tatranba. A döntés mögött vélhetően szerepet játszottak az 1956-os magyarországi események is, valamint az a
