Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - FÓRUM - Fónod Zoltán: A szlovákiai magyar könyvkiadás 50 éve
FÓRUM szándék, hogy ellenőrizzék a kisebbségi magyarság szellemi életének alakulását. Az önálló könyvkiadó megszüntetése hátrányosan érintette a kisebbségi magyar irodalom fejlődését, korlátozta az irodalmi élet lehetőségeit, s ami ennél is elviselhetetlenebb volt: a kiadáspolitika elveinek a megváltoztatása, egyfajta cenzori rendszer bevezetése, elviselhetetlen gyámkodás az alkotó munkával szemben. Az a tény, hogy a magyar szerkesztőség vezetői csak megbízható szlovák nemzetiségű személyek lettek, lényegében a kisebbségi irodalom nemzeti jellegét kívánta korlátozni. Az akkortájt beküldött művek kéziratát jócskán megrostálva adták ki, s az ostoba beavatkozástól még Fábry Zoltán Palackpostája sem mentesült. Az elviselhetetlen politikai döntést csak hosszú évek kitartó küzdelmével lehetett megszüntetni. A Szlovák írószövetség Magyar Szekciója vezetőinek erőteljes kezdeményezései valamint a Csemadok támogatása alapján — az Új Szó támogatását is beleértve — a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége 1968- ban végül is engedélyezte egy önálló magyar könyvkiadó megalakítását, Madách Könyv- és Lapkiadó néven. A kiadó 1969 január elsejével kezdte meg működését. Az előzményekhez tartozott, hogy 1967 januárjától a Tatran magyar szerkesztősége Magyar Üzem néven működött. Egyfajta korlátozott önállósággal. Gazdasági és adminisztratív szálakkal kötődött a Tatranhoz, kiadáspolitikájában azonban a Kiadói Főigazgatóság hatáskörébe tartozott. A Madách Kiadó munkatársai a Tatran magyar szerkesztőségéből verbuválódtak, kiegészülve gazdasági és műszaki szakemberekkel. Kezdetben két szerkesztőség (magyar irodalom és fordításirodalom), majd 1976-tól három szerkesztőség (eredeti magyar, cseh és szlovák irodalom) működött. A Kiadó hihetetlenül mostoha körülmények között végezte munkáját. Sem az anyagi és műszaki problémák, sem a munkahelyi feltételek nem oldódtak meg. Az elhelyezés gondja csak 1978-ban oldódott meg, amikor a Kiadó a Tatran székházába költözött. A Madách Kiadó munkatársai kezdettől fogva egyfajta kiadópolitikai teljességre törekedtek. A kiadáspolitikát a sokszínűség, a rokon vagy eltérő szakterületek felkarolása jellemezte. Nemcsak szépirodalmi műveket, gyermek- és ifjúsági irodalmat adott ki a Kiadó, hanem irodalomtudományi, nyelvtudományi, történelmi, néprajzi, sőt képzőművészeti tárgyúakat is. A főhatóság főleg a néprajzi, történelmi és képzőművészeti jellegű kiadványok megjelentetését akadályozta. A képzőművészet esetében a formanyelv volt az ürügy. Ennek ellenére több kismonográfia és album kiadására került sor. 1981 után azonban a Kiadói Főigazgatóság a Tatrannal való közös kiadáshoz kötötte a képzőművészeti jellegű művek engedélyezését A kiadó vezetősége nemcsak a Képzőművészek Szövetségével csatázott, mivel megakadályozták a magyar képzőművészekről tervezett monográfia kiadását, hanem az SZTA Irodalomtudományi Intézetével is. Ez utóbbi intézmény lehetetlenné tette a csehszlovákiai magyar irodalmi lexikon kiadását, mely már 1983-ban nyomdakész volt.
