Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - HORIZONT - Gáspár Tibor: Háromszázötven éves a komáromi gimnázium (publicisztika)
HORIZONT Háromszázötven éves a komáromi gimnázium Városunk középkori nevelési és oktatási intézményeinek történeti múltjáról csak töredékes feljegyzések maradtak fenn, ezekből egységes képet összeállítani szinte lehetetlen feladat. Komáromot már Szent István királyi birtokként a garamszentbenedeki apátságnak adományozta, hogy ennek fejében oktatását ellássák. IV. Bélának pedig több oklevele arról tanúskodik, hogy a 13. század második felében városunk és környéke kulturális központtá fejlődött. Középkorban az oktatás központjai a kolostorok, rendházak voltak, amelyekben szerzetesek tanítottak. Ilyen volt Komárom szomszédságában a koppán-monostori apátsági iskola, amely a ciszterciták vezetésével 1222-től 1411-ig működött. Hasonló iskolájuk volt a bencéseknek is a pannonhalmi apátság birtokterületén, a csallóközi Füssön. A 16. század első felében kibontakozó reformáció a szellemi élet minden területén éreztette áldásos hatását és egyik legjelentősebb fegyvere az iskola lett. Ekkor szaporodtak el Magyarországon is — német példák alapján — a trivium (hármas) tantárgybeosztású iskolák, amelyekben írást, olvasást, számolást tanítottak. A nagyobb városokban felsőbb tanintézeteket is alapítottak, a Révkomáromi Református Főiskola 1606-ban kezdte meg működését. A reformáció visszaszorítására és a katolikus hitélet megerősítésére törekedtek az ellenreformáció elindítói, akik a jezsuiták segítségével nagy gondot fordítottak az iskolázásra és a papnevelésre. Az ellenreformáció időszakában létesített alapítványt Althán várparancsnok is hitvesével, hogy a jezsuiták Komáromban letelepülhessenek és a várgrófházban gimnáziumot alapíthassanak. Az alapító- levelet 1635. szeptember 26-án írták alá, majd tanintézetünk elődje 1649-ben felvette az érseki katolikus gimnázium nevet, amelynek következő négy osztálya volt: parvisták, principisták, grammatisták, syntaxisták. A humán osztály megnyitásával 1698-ban megindult a fejlesztés és 1701-ben már hatosztályú érseki jezsuita gimnáziummá növekedett. Mária Terézia uralkodása idején, 1749-ben a Szent András-templommal szemben felépített emeletes épületbe költözött a főgimnázium, amelynek emeleti része az 1763-as földrengéskor leomlott, a földszintet azonban gyorsan rendbe hozták, így az új tanévet a két felső osztállyal (a retorikai és poétikai) folytatták. A jezsuiták magas színvonalon oktattak. A tanévet november elején kezdték és szeptember elején zárták, híres tantervűket a Ratio Studiorum szabályozta. A vizsgák két részből álltak, írásbeliből és szóbeliből, ha az elsőt a tanuló nem
