Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - HORIZONT - Gáspár Tibor: Háromszázötven éves a komáromi gimnázium (publicisztika)
Háromszázötven éves a komáromi gimnázium teljesítette, akkor másodikra nem mehetett, hanem ismételnie kellett. Az iskolai naplók arról számolnak be, hogy az órarendek évszakonként változtak, de a vallástan, a latin nyelv és a fegyelem minden időszakban elsőséget élvezett. A gimnázium igazgatását 1716-ig a házfőnökök intézték, majd ezt követően a prefektusok. A diákok létszáma átlag 200 volt, akik közül — internátus hiányában — néhányan a rendház konyháján étkeztek. Az iskolának híres színjátszó együttese is volt. Többek között bemutatták Damietta ostroma II. Endre király által című latin drámát. Évente legalább egyszer — leginkább az évzáró ünnepélyen — magyarul is játszottak. A szerzők a darabok témáit a magyar történelemből és a helyi életből merítették. Mivel a jezsuita rendet 1773-ban feloszlatták, három év múlva a komáromi gimnáziumot a pannonhalmi bencések vették át. A bencés atyák elődeikhez méltóan irányították az iskolát, amelyet kiváló tanárai és növendékei országos hírnévre emeltek. A tanárok közül kiemelkedik Baróti Szabó Dávid és Czuczor Gergely költők, Révai Miklós nyelvész, Pray György tudós, Vaszary Kolos hercegprímás, a tanítványok sorából Ányos Pál költő, Beöthy Zsolt és Szinnyei József irodalomtörténészek, Kultsár István író, Konkoly-Thege Miklós csillagász, Feszty Árpád festőművész, Takáts Sándor történetíró. Külön kell megemlékezni az intézet egykori növendékéről, Király József pécsi püspökről, aki 1814-ben alapítványt hozott létre, amelyből a következő évszázadban közel 3000 tanuló részesült támogatásban. Az első világháború kitörésekor az alapítvány összege másfélmillió aranykoronára növekedett. Az 1848/49-es szabadságharc kitörése után a diákok elhagyták a tantermeket, így azok hónapokon át üresek voltak. Az 1848. szeptember 17-i tűzvész elhamvasztotta a gimnázium épületének tetejét, s mivel nem volt megfelelő mennyiségű épületanyag, ezért deszkatetővel fedték be és lefoglalták katonai raktárnak. A tanítás csak 1849 őszén folytatódott. Az önkényuralom dühöngésének időszakában a komáromi gimnáziumban is visszaszorították azt a hazafias nevelést, amely a reformkorban és a szabadságharc kitörésekor erősödött meg. Flum osztrák kultuszminiszter 1850-ben 4 osztályos algimnáziummá fokozta le az iskolát, amelyben 1855-től 1860-ig a tanítási nyelv részben német volt. Magyar jellegét csak az 1867-es kiegyezés után nyerte vissza, de főgimnáziummá fejlesztése csak 1907-ben kezdődött, amikor megnyílt az ötödik évfolyam és 1911-ben sor került az első érettségi vizsgákra. Mivel a régi épület az új követelményeknek már nem felelt meg, ezért felvetődött egy új építésének terve. Hosszú tárgyalások után Komárom város rendkívüli közgyűlésén 1905. március 22-én a következő határozat született: „A közgyűlés a főgimnázium létesítése, illetve a Szent Benedek-rend által fenntartott jelenlegi algimnáziumnak kiegészítése érdekében a jog- és pénzügyi bizottságok javaslatának elfogadásával határozatilag kimondja, hogy az iskola telkéül ezennel felajánlott, a város tulajdonát képező, úgynevezett volt női kórház telkén a főgimnázium részére szükséges épületet felépíti...” Szerződésben rögzítették a tulajdonjogi kérdéseket s biztosították a jogi és anyagi feltételeket ahhoz, hogy az építkezést 1907. szeptember 10-én megkezdhették, ugyanazon év decemberében már tető alá került az új reneszánsz
