Irodalmi Szemle, 1999

1999/11-12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Betekintés egy /mű/fordító műhelyébe

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

6. Uo. 8.

7. Cselényi László: Krétakor, 145.

8. Tőzsér, i.m. 15.

9. Odorics, i.m. 25.

10. Tőzsér, i.m. 27.

11. Odorics, i.m. 26.

12. Lásd: Jean Baudrillard: Amerika, Magvető, Bp., 1996 „sivatag” motívumait.

13. Boris Groys: A szöveg mint monstrum. Irt Az utópia természetrajza, Kijárat Kiadó, Bp., 1997, 62.

L. ERDÉLYI MARGIT

Betekintés egy (mű)fordító műhelyébe

1998-ban Pécsett, a Pannónia Könyvek sorozatban jelent meg „Csorba Győző, a fordító” címmel egy válogatott kiadvány, amely Tüskés Tibor szerkesztői munkája. Jóllehet a könyv elsősorban Csorba Győző fordítói elveit, módszereit taglalja, és fordításait minősíti, mégis kitekinteni enged századunk nagyjaira is, akiknek életművéből nem maradt ki a műfordítói tevékenység sem. Nemcsak a felsorolás kedvéért, hanem jórészben az elvi kérdések és gyakorlati problémák összehasonlítása céljából olvashatjuk Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, majd Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, később Devecseri Gábor, Jékely Zoltán, Kálnoky László, Radnóti Miklós, Nemes Nagy Ágnes, Vas István, Weöres Sándor és mások nevét, akiknek fordítói munkássága lehetett minta, lehetett hivatkozási alap, és lehetett ellenpont is Csorba számára.

A magyar műveltséganyag viszonylag gazdag műfordítói irodalommal büszkélkedhet — szerencsénkre —, hiszen szegényes és ferde volna esztétikai ízlésünk a nyelvünkbe áttett világirodalmi alkotások nélkül. A gyakorló műfordítás felszínre hozza többek között a fordítói műhelyek mikro- és makrofilológiai jellegű problémáit, a nyelv(ek) ismeretének kérdését kvalitás és kvantitás tekintetében, az adekvát fordítás és a fordítói szabadság összehangolt vagy éppen paradox kívánalmait is. A vázolt témakörök többé-kevésbé feltűnnek a gyűjteményes kiadvány anyagában, de rendteremtésre sem Csorba, a költő-műfordító, sem Tüskés, a szerkesztő nem vállalkozott. (Kidolgozott, normatív jellegű műfordításelméletünk még mindig várat magára.) Mindazonáltal betekintésünk a műfordító műhelyébe korántsem haszontalan. Azért sem, mert Csorba Győző az egyik legjobb műfordítónk, munkássága az ötvenes években kulminált, s így teljességgel aktuális. Nemigen kezdhetők ki egyéni stílustörekvései és válogatói aspektusai sem. Kiérlelt irodalmi, esztétikai ízlésről ad számot nemcsak a fordítandó művek szelektálásakor, hanem akkor is, amikor történelmileg vagy elméletileg taglalja az irodalmi műalkotás-tolmácsolást. Noha kezdetben kényszerhelyzetben vállalta a fordítói munkát, elmélyülése, felkészültsége egyre elhivatottabbá tette őt. Latint, németet, olaszt, franciát eredetiből fordít, oroszt és északi nyelveket nyersfordítás alapján. Főleg a francia irodalom (Hélinant) vonzza, de Goethe, Dante, Brecht, Becher és mások is. Különösképpen saját ügyének tekinti Janus Pannonius latin nyelvű költészetének magyarítását.

Csorba Győző a hűséget tartja a legalapvetőbb műfordítói elvnek. Ismeri és